Mielőtt elmentél (Befejezve)

Hatodszor, velem tartanál?

Másnap a tegnap este meg beszéltek szerint, a Central Park keleti bejáratánál már ott várt Bucky. Idegesen toporgott, hol az egyik hol a másik lábára állt. Idegesen kapkodta a tekintettét idegenről idegenre, egy tejföl szőke hajzuhatagot keresve buzgón. "Nem hiszem el, mi bajom?! Nem először találkozom vele, plusz nem az első randim..de akkor miért vagyok ennyire ideges mégis?" 

Ezen való töprengéséből egy már már fehér hullámos hajkorona és a hozzá tartozó angyali pofika szakította ki.                                                                                                                                                               - Azt-a... - esett le az álla teljesen a fiúnak. A karmazsin vörös kabát még jobban ki emelte a halovány, világos bőrtónusát a lánynak, szinte ragyogott tőle már-már.                                         

- Szia! - húzta össze magát szégyenlősen Sophie. Nem szokott túlságosan az ilyen tekintetthez amit most Bucky-tól kapott. Zavarában a haját kezdte el babrálni miközben a földet nézte, mintha csak valami érdekes filmecskét figyelne ott lent. 

- Szi-szia! Wáó! Nagyon jól áll ez a szín, jobban mint a sárga! - ámuldozott tovább a fiú. 

- Köszönöm, azt hiszem. Megyünk akkor? - mutatott idegesen park bejárat felé.

- Rendben, csak merre? - mosolyodott el zavartan Bucky. 

- Ha csak sétálnánk? Úgyis olyan szép idő van!                                                                                                        És csak sétáltak és sétáltak egész délután wáó... *kezeit maga előtt unottan rázza*                           

Pár óra múlva találtak egy hot-dog árust, James kapva kapott az alkalmon, hogy lovagiasságát meg csillogtatva meg hívja egy hot-dogra Sophie-t. Ezeket majszolva a lány olyat kérdezett amit nem gondolt át igazán.

- Apuddal..egyébként milyen a viszonyod, ha nem baj, hogy ilyet kérdezek? - ijedt meg saját szavaitól.

- Általában nyugis de néha alkalomadtán a kocsmába vezet az első útja és nem haza..és ha részegen jön haza és talál bármit is ami nem tetszik neki, hát igen..néha el jár a keze..

- Annyira utálom amikor ezt mondják! - fortyant fel Sophie. - 'El járt a keze'.. mintha a kéz saját akarattal bírna és semmi köze nem lenne a felnőttnek hozzá..!

- Téged soha nem..ütöttek meg a nénikéid? - döbbent le Bucky.             

- Mi? Dehogynem megesett persze ha rossz voltam, de ha csak már nagyon rá szolgáltam és nem azért, mert mondjuk elő hagytam egy játékom..hogyne kaptam volna maflást azért, mert mit tudom én el törtem randalírozás közben A kedvenc vázát.

Egy ideig csend szállt közéjük, nem épp a legvidámabb témát sikerült elő hozni. De 'szerencsére' akadt egy másik téma ami tegnap óta foglalkoztatta a lányt. Miközben azon gondolkodott hogyan kezdjen neki, egy gyönyörű kis rejtekhelyre értek amit majdnem minden oldalról magas és sűrű bokrok kereteztek és azt az oldalát ahol nem volt bokor egy gyönyörű kilátás szegélyezte. Egy magasabb dombon állt a két fiatal ahogy a szemet gyönyörködtető látványt nézték. Ahogy ott álltak a várost nézve, Sophie egyszer csak arra lett figyelmes, hogy Bucky ujjai kulcsolódnak rá az övéire. Meg lepődöttségében rá kapta a tekintetét a fiúra, aki szép lassan pillantott rá, izgatottsággal csillogva a szemében.

-Ez lehetne a Mi helyünk, ahol csak mi lennénk senki más a világon. - nézett izgatottan Sophie-ra.

-Igen, szerintem is. -nyelt nagyot zavarában.