Mielőtt elmentél (Befejezve)

Tizennegyedszer, jó lesz ez így?

- De itt nem maradhatsz! Vissza kell jönnöd velünk! - kapott észbe Sophie hirtelen.

- Oda? Vissza a toronyba? Biztos vagy te ebben a dél előtti események után? Nem bíznának benne és lehet neki támadnának! - világosította fel Sam, Sophie-t.

- De..akkor hova mehetnénk? - nézett kétségbe esetten férjére. - Mert én biztos nem hagyom el többet! - Sam és Steve félre vonultak tanácskozni erről. 

- Mit tehetnénk értük? - nézett aggodalmasan a párra Steve.

- Mi lenne ha.. - gondolkodott el hangosan Sam. Pár pillanat múlva vissza mentek hozzájuk és elő álltak az ötletükkel.

- Amíg találunk nektek lakást addig nálam lakhattok.. - adta be a derekát Sam.

- Biztos vagy benne? - mérte végig aggodalmasan a férfit Sophie, attól félve, hogy esetleg gondot okoznak ezzel és ki teszi őket az utcára ha úgy tartja kedve. Őszintén nem tudott még bízni Sam-ben. 

- Biztos! Na gyertek, hosszú út vár még ránk. - indult meg kifelé.

- Te bízol benne? - kérdezte férjét miközben fel segítette a földről.

- Igen..azt hiszem. - fonták össze ujjaikat, ahogy el indultak Steve-ék után. Az autó hátsó ülésén, nem izgatta túlságosan Sophie-t semmi, se szag, se kosz. Csak hozzá akart bújni újra régen halottnak hitt férjéhez és érezni a közelségét, a meleget amit árasztott magából folyton..mindent ami Ő. Bucky se érzet máshogy, újra láthatta szerelmét, ölelhette a kis derekát és nem utolsó sorban újra szerethetett és védelmezhetett valakit.

- Nos hát akkor itt volnánk..gyertek meg mutatom hol alhattok. - indult be a kis lakásba Sam.

- Itt biztonságban lehettek, higgyetek nekem! - nyugtatgatta a házaspárt Steve. - Holnap pedig keresünk egy lakást nektek Stark hitelkártyáján. - húzta fél oldalt huncut mosolyra a száját a Kapitány.

- Köszönünk mindent, Steve! - ölelte meg Sophie a férfit.

- Ez a legkevesebb amit két régi barátért tehet az ember..aludjatok jól! - ezután be ült az autóba és el hajtott.

- Hitelkártya? - indultak meg befele ők is.

- Majd holnap el magyarázom! - adott egy gyors puszit férje arcára. Sam a párost egy ki húzható kanapén tudta a picur lakásban el helyezni éjszakára. - Te tudsz aludni? - kérdezett rá Sophie pár óra álmatlanság után. Válaszul csak érthetetlen morgást kapott, amit igennek vett és el is némult volna, hagyva férjét aludni, ha ő nem szólal meg.

- Te nem tudsz? - válaszolta fél álomban.

- A-a..kényelmetlen kicsit.. - súgta halkan. - Szerinted holnap tudunk lakást találni? 

- Hát nagyon remélem..vannak dolgok amiket szeretnék el intézni veled. - rögtön értette Sophie a célzást és halkan kuncogva jelezte, hogy benne lenne ő is a dologban.

- Csak legyen meg a lakás.. - Bucky egy apró puszit nyomott felesége fejére, majd simogatni kezdte a hátát segítve ezzel, hogy minél hamarabb el tudjon aludni, hiszen pár óra múlva kelni kell. Reggel 8 kor Steve kopogott a bejáratin, ház keresésre készen. Sam elég álmosan támolygott ki a szobájából ajtót nyitni.

- Jó reggelt! Ha nem baj.. -állt félre egy kicsit. - ..még valaki jönne velünk! - Tasha állt az ajtóban Steve mellett karba tett kézzel.

- Hihetetlen, hogy ki akartatok hagyni egy ekkora buliból! - lépkedett be a le döbbent társaságba.