Mielőtt elmentél (Befejezve)

Tizenegyszer, rá éreztem?

Már lassan egy hónapja Londonban volt Sophie. Már a hasa is el kezdett kerekedni egy kicsit, emiatt járt Bucky olyan büszkén, mintha már meg is született volna a gyereke. 

- ..és akkor Dum el kiáltotta magát "Buck vigyázz mögötted!" és közben úgy hadonászott a pisztolyával, mint egy fél őrült. - fogta a hasát röhögés közben Bucky. Sophie is próbált nevetni, de ez több tényezőtől is nehezen jött össze. Először is még mindig tartottak a rosszullétek, másodszor Ő nem igazán volt benne ezekben a katonás viccekben. - Minden rendben édesem? - csókolt kezet feleségének miután alábbhagyott nála a nevetés.

- Csak..a hányinger.. - sápadt el még jobban. Az esős hideg időjárás nem tett a legjobbat Sophie-nak mindennek tetejében.

- Van egy ötletem! - ragadta meg mindkét kezét a lánynak. - Sétáljunk egyet! Úgyis itt van a közelben egy mesés kis park, biztosra veszem, hogy tetszeni fog. 

- Rendben egy kis mozgás úgyis rám fér vagyis ránk. - simította meg a hasát. Fél óra múlva már egymásba karolva lépkedtek a virágos bokrok között. - Sose bántad? 

- Mit édesem? - nézett le gyengéden Sophie-ra.

- Hát, hogy én nem vagyok katona..mármint úgy, mint Peggy! 

- Édes..te így vagy tökéletes! Plusz hogyha olyan katonás lennél, mint Peggy akkor nem hiszem, hogy a szíved alatt hordanád a gyerekem vagy jöttél volna hozzám. - adott puszit bal kézfejére.

- Igazad lehet.. - vigyorodott el a lány.

- Micsoda? Szóval csak, mert nem vagy katonás, szeretsz engem?!

- Igen csak ezért..lüke! - csókolta meg szenvedélyesen Sophie.

- Van egy ötletem, hogy mit csinálhatnánk a szobánkban, csak hogyha már el múlt a hányingered. - húzta még szorosabban magához Bucky. 

Pár óra együttlét után, ernyedten heverésztek egymás mellett. Egészen egy hangos kopogásig minden gyönyörű és idillien történt, még a nap is ki sütött ami sugaraival árasztotta el a kis szobát. A kopogás után egy percre rá egy igencsak türelmetlen Bucky nyitott ajtót.

- Igen?! - tépte fel az ajtót, miután meg győződött arról, hogy felesége is fel öltözött már.

- Bocsáss meg  a zavarásért.. - pillantott át Jim Bucky válla felett el időzve Sophie-n miközben kontyolta a hosszú szőke haját, a délutáni napsütésben fürdőzve háttal az ajtónak. - ..de jönnöd kéne le, mert meg van a következő célpont és talán az utolsó..talán nem! - Bucky némiképp bezavart Jim-nek Sophie bámulásában, ahogy neki dőlt az ajtó félfa másik felére el takarva a lányt.

- Rendben egy pillanat és megyek! - be sem csukva az ajtót sietett vissza feleségéhez. - Te is jössz? 

- Igen..azért szeretném tudni, hogy hova mentek megint! - játszott szórakozottan a szoknyája aljával. Majd fel állt az ágy széléről és el indultak lefele. Bucky át karolva a lány vékony derekát tartotta annyira közzel magához amennyire csak tudta. 

Oda lent hatalmas fel fordulás fogadta a triót. 

- Itt meg mi történt?! - akadt ki Buck.

- Mondtam..lehetséges, hogy meg van az utolsó célpontok egyike! 

- És emiatt van itt ekkora káosz?

- Hát ha minden igaz..egy vonat lesz a következő célpont ami fegyvereket szállít. - lépdeltek és egyben törtek előre a tömegben. Nagy nehézségek árán értek el Steve-hez és a csapat többi tagjához. Sok órányi tanácskozás és tervezés után készen álltak az indulásra. Vissza térve a szobáikba készülődtek össze.