Mielőtt elmentél (Befejezve)

Tizedszer, merre vagy?

A hajó már órák óta ki futott a ki kötőből, amikor Sophie szép lassan fel fogta, ideje menni. Haza fele botorkálva még mindig nem fogta fel épp ésszel, hogy nagy eséllyel ennyi is volt a házasságának. "Nem, haza fog jönni hozzám!" Haza érve semmi sem érdekelte, ahogy volt ruhástól vetődött az ágyba, férje egyik agyon nyűt ingét ölelve ami tökéletesen át vette az illatát a szeretett személynek. A napjai amiket még otthon tudott tölteni végig így teltek. Naponta nézett rá valamelyik nénikéje, vagy takarítani vagy főzni. Miközben Sophie a takaró alatt kuksolt a szemét ki sírva.

- Édes kicsi Sophie-m! Nem lesz ez így jó..ettől nem fog igaz vissza jönni biztosan James, de..

- Connie!

- Én csak arra akartam célozni, hogy nem áll meg az élet. - simogatta szép lassan az ezüstös fürtöket. Újabb könnycseppek gördültek le az arcán ha arra gondolt, hogy Bucky is így simogatta a haját. Miután látták a nénikéi, hogy nem fog hallgatni rájuk hagyták inkább a fölösleges szájtépést és haza mentek, de előtte még egy nagy tányér levest le tettek az éjjeli szekrényére. 

Pár nap múlva be robbantak a nénikéi a kis lakásba.

- Sophie édesem! Van egy nagy hírünk! - kiabálta lelkesen Rosie néni.  - A szomszédunk, tudod Mrs Cooper, tegnap este át jött és azt mondta, hogy..figyelsz te lány? 

- Igen Rosie néni.. - bambult kifele az ablakon Sophie.

- De legalább már fel ültél..na de hol is tartottam? Ja, igen Mrs Cooper! - Sophie eközben nem csak fel ült, de fel is állt az ágyból, sőt futott a mosdó felé. - Tegnap át jött és el újságolta, hogy esélyes, hogy meg fogják támadni Amerikát is! Ezt a tábornok unokaöccsétől tudja, vagyis és itt jön a hír, kész vagy? - Sophie felé fordította a fejét a wc csésze fölül és könnyes szemeivel várta a nagy hírt. - El költözünk! Mind!

- Hogy mi van..? - ennyi kellett csak, hogy magához térjen. - Mégis hova? 

- Görögországba, egy kis szigetre. - fújta ki nyugodtan a füstöt Connie. - Élvezni fogod, hidd el!

- Nem mehetek! És ha..vagyis amikor haza jön Bucky..nem fog találni minket! - sápadt el teljesen a fiatal ara.

- Kis lányom..papírról és tollról hallottál már? - nézett ki az ablakon Connie.

- Pontosan meg írod, hogy hol keressen és minden príma lesz! - ölelte magához Sophie-t Rosie.

Kényetlen kelletlen, de el kellett ismernie, hogy igazuk van. Nagy nehezen ki kászálódott az ágyból és neki látott újra be pakolni az életét. Még aznap ahogy magára hagyták a kis lakásban elkezdte írni a levelet a férjének. Csak a meg szólítással volt némi baja. Életében nem írt még neki levelet, kedvesem, édesem..végül maradt a viszonylag hivatalosabb meg szólításnál.

"Egyetlen kedves James-em!

Őszintén remélem, hogy jól vagy és nem esett bajod. A nénikéim döntésére, ami egy Amerika megsemmisétéssét tervező jóslat a szomszédból, úgy döntöttek, hogy Görögországba költözünk, azon belül is egy apró kis szigetre. Minden egyes nap egyre jobban hiányzol, mióta elmentél! Imádkozom érte, hogy minél előbb mellettem legyél újra. 

Ui.: Steve egy kísérleten vesz részt amitől szuper erős lesz, azt hiszem.

Ölel és csókol, kis feleséged, 

Sophie" 

Még aznap el is szaladt fel adni a postára. Utána kezdődhetett a pakolás és ügyintézés. Sokat pakolnia igaz nem kellett, hiszen még teljesen ki sem volt pakolva. Egy két nap múlva már indult is a hajójuk. Majdnem 3 hét hajó út után szálltak ki Athénban.