𝑽𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒚𝒆𝒔 𝑯𝒖𝒓𝒓𝒊𝒌𝒂́𝒏 || 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 ✔

ʟᴇʜᴇᴛᴇᴛʟᴇɴ sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ

Újabb keserves reggel. Arra számítottam, hogy a testem minden egyes porcikája remegni fog a hidegtől helyette viszont kellemes melegbe burkolództam.

Álmosan dörgölve szemem próbáltam nyújtózkodni a kis fotelba, eléggé elzsibbadtak a tagjaim. Kómásan keltem fel és körbe néztem. A madarak csiripeltek én viszont teljesen egyedül voltam a házban.

- Mi a fene...? - miután eleget nyújtózkodtam elindultam körbenézni először a szobában utána a többi részén.

Nem találtam sehol senki ezért kimentem hátha kint vannak. De a nagy furgon nem állt a ház előtt ahogy szokott. A kocsimmal odébb álltak, hogy elférjenek tőle.

Talán most végleg elhagynak? Nagyon túl lőttem a célon? Az este néhány foszlányára emlékszem. Leginkább Tae mosolya maradt meg. Hoseok és Namjoon szeretett és reményekkel teli tekintete. Jin és Yoongi féltő aggodalma. Jungkook dühös kiviharzása.

A tudat, hogy végleg egyedül maradtam fojtogatni kezdte a torkomat és a földre ültem felhúzott lábakkal. Kezeimmel szorosan magamhoz öleltem a lábam és államat pedig könyökömre tettem.

Csak ültem és figyeltem az utat hátha visszajönnek, de semmit nem hallottam a madarak csiripelésén kívül. Könnyeimnek utat engedni nagyon hosszú idő óta most először tettem. Azóta a bizonyos nap óta...

A viselkedésemmel és az örökös belső harcommal elüldöztem magamtól azokat, akik még voltak nekem a világon. Most már senkim sincsen. Egyedül vagyok a hűvös és rideg világ ellen. Belefogok pusztulni.

- Hé, kellj fel. Felfázol. - gyengéden és lágyan szóltak hozzám. Magam mögé fordultam. Jeon állt mögöttem tekintete nyugodt volt és barátságos.

A lelkem szárnyat kapott és villám gyorsan felpattantam a helyemről aztán pedig a nyakába ugrottam. Nem érdekelt az sem, hogy mennyire haragszom rá. Letöröltem a könnyeimet és olyan szorosan öleltem, mint talán még soha.

- Köszönöm Istenem, köszönöm, köszönöm! - hálálkodtam a fentiekhez. Jungkook gyengéden végig simított a hátamon, de aztán kezét levette rólam és vállon veregetett, mint valami jó barátot.

- Nem értem, mi van veled Jimin? - hangjából hallottam, hogy bizony nem kicsit zavarban van ezért elengedve hátra léptem kettőt.

A pulcsit, ami rajtam volt hosszabb volt, mint a kezem ezért próbáltam feljebb tolni. Várjunk csak? Magamra néztem és egy fekete kapucnis pulcsi volt rajtam eszméletlenül finom vanília illattal. Egy szürke kényelmes melegítő nadrág.

- Ez meg hogyan került rám? -

- Kölcsön adtam a ruháimat, de Jin adta rád. Teljesen ki voltál ütve. Nem akarta, hogy megfázz abban a lyukas, szűk farmerban és lenge pólódban. - ádámcsutkája le és fel ugrált. Nyál túltermelés?

- Értem. És ők...? - félelem szikrázni kezdett szívemen és Jungkook kezében volt, hogy felfújtja-e vagy sem.

- Namjoon és Jin elmentek Joonhoz a festékekért és a létráért. Yoongi, Tae és Hoseok pedig elmentek a bútorokért, amit ingyen odaad Hoseok szomszédja. - vonta meg a vállát a földet bámulva.

- Na és téged miért nem vittek? -

- Én vigyázom rád. -

- Miért pont te? - élesen szemeimbe nézett és összeszorította az állkapcsát. Hátat fordítva ment be a házba.

Gratulálok Jimin ezt is jól megcsináltad! De várjunk csak, nekem van okom haragudni rá nem neki! A farzsebemhez nyúltam, de nem volt ott semmi. Magamba motyogva indultam be én is a nadrágom után kutatva.