𝑽𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒚𝒆𝒔 𝑯𝒖𝒓𝒓𝒊𝒌𝒂́𝒏 || 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 ✔

sᴇᴍᴍɪsᴇ́ɢ

- Mit keresünk itt? - ismertem fel a bárt, ahol dolgozom.

- Felmondasz. -

- Azt nem tehetem! Ez a munkám. Ebből élek! -

- Ebből veszed a drogokat és arra ugye nem lesz szükséged. - mielőtt bármit mondhattam volna hatalmasat tüsszentettem. - És megfáztál. Majd nézünk neked melegebb ruhákat. - legyintett és kipattant az autóból.

Tehetetlenül indultam meg utána. Igazából azt hiszem megszerettem ezt a melót. Semmi kedvem nincs felmondani.

- Várjon már! - siettem utána, de rám tört egy köhögő roham. Nagyon ritkán vagyok beteg és rohadtul nem akarok az lenni. Főleg nem most. Rám nézett és finoman megütögette a hátamat.

- Mehetünk? - csalódottan túrtam hajamba.

- Ha felmondok válaszol egy kérdésemre. Benne van? - kezemet nyújtottam felé. Borostáját - ami meglepően gyorsan nőtt - dörzsölte hatalmas kezével és sóhajtott.

- Benne vagyok. -

A piros vasajtóra tettem mancsomat és megnyugodva vettem egy mély levegőt. Kitártam.

Olyan érzésem volt, mint amikor bezárják elfőtted azt az ajtót, ami kimenekített a pokolból. Vagy mint amikor a kisgyerektől elveszik a kedvenc plüssét, esetleg, amikor már majdnem elélvezel de aztán ott hagynak az oly nagyon várt be nem következett orgazmus nélkül.

- Gyerünk. - lökött meg egy kicsit Junghoon. Felébredve az elmélkedésemből siettem lehajtott fejjel a főnök szobájához.

Az ott álló biztonsági őr rám mosolygot. Átölelt és finoman megütögette a hátamat. Viszonoztam kedves gesztusát.

- Hát ő meg? -

- Velem van. Beszélhetek vele? - biccentettem az ajtóra. Megvonta a vállát és odébb állt. Beakartam nyitni amikor elkapta a csuklóm és nagyon szorosan magához vont. Fülembe suttogott.

- Jiho hogy van? - na hát igen. Jiho nem egy ártatlan kis szűz lány körülbelül mindenkivel lefekszik, akinek az átlagnál nagyobb bicepsze van.

- Minden oké vele. - szorított a csuklóm fogásán. - Tényleg jól van. - sziszegtem fogaim között az erős szorítás miatt. Egy pillanatig farkasszemet néztünk egymással majd bólintva engedett el.

Megdörzsöltem a kezemet. A fehér bőrömön meglátszott vastag ujjai nyoma. Csak összeszorítottam az állkapcsom és rá se nézve nyitottam be.

Főnököt éppen két kurva a bárból kényeztette. Nem foglalkozva a 'hölgyekkel' dobtam el magam a kanapéján.

- Áh Jimin! - elhessegette azt a lányt, aki folyton a nyakát csókolgatta vagy harapdálta, mint valami kutya, aki csontot kapott. A másik lány kitartóan próbálta minél mélyebbre engedi torkában a főnök... Szerszámát. - Örülök, hogy látlak. Mi járatban? - tépte meg a térdelő lány haját.

Nagyot sóhajtva tettem fejem alá kezemet. Junghoon kint várt rám ugyanis is őt nem engedte be a "macsó" pasas.

- Az a helyzet, hogy felkell mondanom. - szemei kikerekedtek és nem azért, mert a lány annyira jól végezte volna a dolgát.

- Micsoda? De hát miért? -

- Hosszú történet, de csak egy ideig tartana. - keltem fel ajkaimra téve kezemet, hogy megfontoljam mit mondjak. - Van egy pasas, aki fontos információk birtokában van. És nekem kellenek azok az információk. Ő pedig arra kért ezekért az infókért cserébe, hogy tegyem "rendbe" az életemet. - eközben a lányt odébb lökte a főnök és elrakta a cuccot.

- Jimin... - rá néztem. - Ha valaki zsarolni csak mond csak mond el, hogy hívják elintézem. - ujjaival finoman megsimogatta arcomat, de eszébe jutott, hogy megbeszéltük nincs semmi érintés vagy azonnal felmondok. Én nem fekszem le a főnökömmel... Kivéve, ha az Jungkook.

Tudom, hogy meglepően hangzik, de egész jó kapcsolatunk van. Jó lehet azért, mert én hozom a legtöbb pénzt a konyhára, de ez már részelt kérdése.

- Nem semmi ilyesmiről nincs szó. Amint mondtam nagyon kellenek azok az infók. - dobtam el magam megint a kanapén.

- Oké. Ahogy szeretnéd. Előtted mindig nyitva áll a kapum. - mosolyogva pattantam fel.

- Köszönöm szépen. - intettem neki egy villám gyors ölelés után és ki siettem a szobából.

- Elintézted? - csak megjátszva a szomorút bólintottam. Ki nekem ez az öreg, hogy megmondja mi a faszt kezdjek az életemmel. - Akkor elviszlek egy helyre. -

- Még is hova? -

- Meglepetés. - most az először éreztem igazán őszintén a rettegést a mosolya láttán. Hiszen nem is ismerem. Körmömet rágtam. Nyugodj meg Jimin ez csak Junghoon. Jungkook apja. Nem lesz semmi baj.

- Mi a fasz?! - kiáltottam fel. - Ezek kinyírnak, ha közlöm velük abba hagyom a drogozást! Istenem miért egy őrült öregembert küldtél? -

- Nyugodj már meg! Hidd el nem lesz semmi baj. -

- Megfogok halni. - szálltam ki izomból becsapva magam után a kocsiajtót. Még bele is rúgtam az idegességemet levezetve nem foglalkozva azzal, hogy ezt a túl oldalon látják.

- Csillapodj már le, bassza meg! - morgott rám. - Elrontod a tervemet. - fújtatott.

Persze legyek halál miközben azok ott szemben pár perc múlva elvágják a torkomat. Vagy lassan szenvedően fognak megkínozni miután megerőszakoltak. Csak egyszer tudtam Jungkookal csókolózni ráadásul nem is nagyon emlékszem arra a pillanatra...

- Csak bízz bennem. - súgta majd gyors léptekkel elindult feléjük. Utána kullogtam, mint valami seggnyalója és próbáltam nem sikítva elrohanni a másik irányba.

A fenébe! Ha én itt most meghalok anyám még depressziósabb lesz, Jiho felakasztja magát, Hoseok, Tae és Yoongi depressziósak lesznek és elkezdenének inni. Jin és Namjoon magukat okolnák, Jungkook pedig... Jungkook pedig valami ismeretlen és ocsmány - habár arcát soha nem láttam - srácot kefélne tovább.

- Sziasztok. Köszönöm, hogy ide fáradtak. - a kigyúrt pasas bólintott. Ekkor vettem csak észre, hogy a nagy főnök ott áll a két biztonsági mögött.

Gyorsan kellene mondanom valamit nem? Tudod valami olyasmit, hogy "Nagyon szeretlek anya ne legyél szomorú.". Vagy ez nem az? Imádkoznom kellene? Nem is tudok egyetlen egy imát sem.

- Térjünk a lényegre. - meglepetésemre a főnök beszélt. Azonnal elfordítottam a fejemet a másik irányba. Ha futni kell merre fussak. Hát kibaszottul mindegy mert nincs itt más csak sín és vonatok.
Visszatartottam egy tüsszentést.

- Hát persze térjünk a lényegre! - csapta össze tenyerét az előttem álló öreg.

A testőrök némán álltak és vártak, de az öreg nem válaszolt. Lefagyott. Junghoon mögött álltam tehát nem láttam arcát. Megböktem a vállát.

- Azt akarta mondani... - köszörültem meg a torkomat és megfogtam a vállát hátrébb húzva magam mögé.

Elég az egyikőnknek meghalni. Végül is ő nem csinált semmit miért kellene meghalni az én hibám miatt?

- Ő itt Jimin. - tért magához átkarolva a vállamat. - És neki az édesapja Park Yejun aki meghalt rákban. Az apja miatt Jimin úgy döntött helyre szeretné hozni az életét. -

Szavai fülemben csengtek. Sokkosan léptem hátra egyet. A rettegés körbe fonta gyomromat és szorosan megölelte. Mindjárt elhányom magamat.

Nem is azért, mert nem lenne igaz, amit mond mert tényleg helyre akartam hozni az életemet. Csak tévedett.

Ugyanis apámat nem Yejunak hívták. Talán csak egy apró tévedés. Egy kis semmiség nem igaz? Még is nekem nagyon sokat jelent.

------------------
Sziasztok! Remélem tetszett ez a kis részecske. Tudom, hogy kevésnek tűnik, de ez majdnem 1500 szó.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad legyen gyönyörű napod/estéd!