𝑽𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒚𝒆𝒔 𝑯𝒖𝒓𝒓𝒊𝒌𝒂́𝒏 || 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 ✔

ᴇᴘɪʟᴏ́ɢᴜs

- Jimin! - kiáltott nekem Jiho. Mosolyogva indultam meg a hang irányába. A nem egészen hároméves fiam ült a székben. - Jimin apu! -

- Megetted a gyümölcsöket? - simítottam fejére helyére téve haját.

- Mindent! - mutatott a tányérra.

- Az én nagy fiam! - kapta ki a székből Jungkook aki a semmiből jelent meg. A levegőbe emelte és csókokat nyomott arcára.

- Apa! - kiáltotta vidáman kacagva.

- Siettem haza. - nyomott csókot ajkaimra kezében Jihoval. Park-Jeon Jihoval.

- Apa, apu kimegyünk Jiho apához és anyuhoz? - Jungkook bólintva csiklandozta meg a hasát.

A hátsó ajtón kilépve az ösvényen sétáltunk be a tóhoz. Jungkook nyakában ült a fiúnk. Minden alkalommal megcsodálta a madarakat.

Mikor a tóhoz értünk mosolyogva néztem a túl oldalra. Két sírkő állt ott. Igaz, hogy a testek nem itt vannak, de legalább velünk vannak és bármikor kijöhetünk megemlékezni róluk.

Mosolyogva szedtem le egy bogarat a kis Jiho anyukájának a sírkövéről. Minden nyáron éjjel szentjánosbogarak lepték el a helyet, ami fényesen megvilágította a tó felszínét.

- Szia anyu. - ült le a sírkövek mellé. - És szia apu. -

- Sziasztok. - foglalt helyet Jungkook is. Mosolyogva ültem le. Jungkook átkarolta vállamat és halántékomra nyomott egy csókot.

Saját fiaként szereti Jihot annak ellenére, hogy soha nem derült ki Jungkook és Jiho valóban vérszerinti rokonok. Hogy tényleg testvérek.

- Sziasztok! - intett nekünk Yoongi és Tae. Szorosan mögöttük jött Namjoon és Jin. A sort a mindig boldog Hoseok zárta.

Miután elmondta az mai napi eseményeket a szüleinek felállt és ránk nézett. Jungkook válaszolt helyettem is.

- Ne fuss! - bólintva indult meg hatalmas mosollyal arcán.

Tae leguggolva tárta ki a karját. A magasba emelte és repülőset játszott vele. Jin rögtön kezdte is a vitát, hogy adja oda neki most már a kisfiút.
Jungkook talpra húzott és megölelve ment üdvözölni barátainkat.

Saját kávézónk van Jungkookkal amit a nagyiék hagytak rám. Ott dolgozunk. Sikerült felújítani és biztonságosabbá tenni a helyet.
Végre boldogan érzem magam. Van értelme az életemnek.

Elfogadtam magamat és a hibáimat is. Az életem nem lehet ennél jobb. Anya jelent meg a fák közül és büszkén szorított a mellkasom. Tényleg rendben vagyok.

Nem volt könnyű feldolgoznom a legjobb barátom halálát és túl tennem magam az apámon, de fantasztikus barátaim és pszichológusom volt. Ráadásul egy új életet kaptam. Lehet, hogy nem az enyém, de egy életet. Aminek a formálását és fejlődését segíthetem.

Megtanították nekem, hogy a hurrikán nélkül nincs élet. Nem mindig kell, hogy a hurrikán pusztítson vagy felemésszen.

Vége.