𝑽𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒚𝒆𝒔 𝑯𝒖𝒓𝒓𝒊𝒌𝒂́𝒏 || 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 ✔

ʙᴀʀᴀ́ᴛᴏᴋ

- Azt olvastam a hírekben, hogy az öregek otthonából elszökött egy idős ember. Vigyázzon vissza ne vigyék. - meséltem amikor elindultunk a kórházba. A mellettem ülő felnevetett és megrázta a fejét.

- Megváltozták de közben mégsem. - értetlenül bámultam.

- Bevette a gyógyszereit? - csak egy mosolyt kaptam.

- Igazán szellemes vagy. - de nem magyarázta meg előző kijelentését.

Az út tovább kellemesen némán telt. Nem kelletek szavak. Amúgy sem tudtunk volna mit mondani a másiknak. Legalább is én.

- Megjöttünk. - parkolt le. Azonnal kiszálltam az autóból és megindultam be a kórházba.

Olyan gyorsan szaladtam ahogyan csak tudtam majd kopogás nélkül nyitottam be Jiho szobájában. A férfi mélyen aludt és szuszogott.

- Talán nem kellene felkelteni. - suttogta Junghoon. Meglepetten kaptam rá a tekintetem. Hogy volt képes feljönni anélkül, hogy lihegne. - Működik a lift. - paskolta meg fejem tetejét, mint amikor kisfiú voltam.

Az emlékek ezrei lepték el elmémet. Talán szép gyerekkorom volt... Volt egy akkor még szerető családom és legjobb barátom. Úgy telt az életem, mint minden normális kisgyereknek.

Nem tudom meddig üldögéltünk oda bent amíg mocorogni nem kezdett volna. Azonnal oda pattantam hozzá és megfogadtam a kezét.

- Jimin? - nyammogta kómásan. Vagy is... Szerencsére már nem kómásan.

- Itt vagyok. - csak 4 másodpercig kémlelte arcomat amikor vissza ejtette a párnára a fejét.

- Még is mi a fene történt? Éppen Jungkookkal kellene eszeveszetten szexelned nem pedig az én ágyam mellet anyáskodnod. - hangja kemény volt és távolságtartó csak hogy ne keljen bevallania magának, hogy igenis sokat jelent a törődésem.

- Nem illünk össze. - mosolyogtam szomorúan.

- Meg a fenéket! - feltornázta magát ülő helyzetben. - Elmagyarázom a helyzetet... - elnémult amikor meglátta Junghoont.

- Szia. - biccentett az idős ember.

- Helló! - vigyorgott. - Semmi olyan, de nincs kedve velem együtt izzadni ezen az ágyon? - homlokon csaptam magamat és öklendezve fordultam el.

- Jézusom! Jiho te mocskos ribanc! -

- Az volnék? - bámulta továbbra is Junghoont. Szégyenemben lehajtottam a fejemet ezáltal nem láttam arcát.

- Azt hiszem most kimegyek... - hangja érdesen karcolt.

- Honnan szeded ezeket a jó palikat? - mellkasára szorította kezét és úgy bámult a csukott ajtóra.

- Ide figyelj! Ő Jungkook apja. Gyerekkorában lelépet és most ismét megjelent. Apám megkérte a halála előtt, hogy vigyázzon rám és nagyon úgy néz ki, hogy apát szándékosan ölték meg! - suttogtam halkan megfogva kezeit.

Egyszerűen arcomba nevetett. Olyan jó ízűen nevetett, hogy én is nevettem volna, ha nem éppen nem rajtam nevetne.
Arcáról leolvadt a mosoly amikor meglátta tekintetemet.

- Ne beszélj már hülyeségeket! Ez ostobaság Jimin! - rázta a fejét.

- Jiho! Az apámat meggyilkolták. Az én életem is veszélyben lehet. Megkell tudnom, hogy miért kellet meghalni apámnak... És hogy ki is volt ő valójában. - felkeltem és egy gyors puszit adtam arcára. - Mennem kell. Yoongi és Jin hoznak neked tiszta ruhákat és valami finom kaját. -