𝑽𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒚𝒆𝒔 𝑯𝒖𝒓𝒓𝒊𝒌𝒂́𝒏 || 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 ✔

ɢʏɪʟᴋᴏs ᴄsᴏ́ᴋ

- Figyelj rám Jimin! - felakart ülni mire rögtön oda mentem és vissza toltam. - Biztonságban vagy. Megvédelek. -

- Köszönöm. - súgtam arcorma mosolyt erőltetve.

Nem tudom, hogy mi a helyes. Kérjek bocsánatot amiért miattam majdnem meghalt?

Csókold meg! - ordította a szívem.

Miről beszél? Hogyan tehetném? Nem vagyok elég jó. Soha nem leszek elég jó hozzá. Neki más kell. Valaki olyan, aki nem én vagyok.

De hisz szereted! Képes volnál lemondani róla? Egy főnyeremény! - idegesen ajkamat rágcsáltam.

Képes lennék... Hisz tudom, hogy mellettem nem lehetne teljesen boldog. Ráadásul az idézetek is azt mondják, "Akit tényleg szeretsz képes vagy elengedni, hogy jobb élete legyen mással...".

Te akarod őt, én akarom őt. A szíve együtt dobog velem... Képes volnál elszakítani minket egymástól? - a gépre néztem, ami Jungkook szívverését mutatta.

Valóban együtt dobogott az enyémmel. De van, amikor két szív hiába dobog együtt...

- Most már tudunk beszélni? - lehunyt szemekkel feküdt. Fáradtnak tűnt.

- Először pihend ki magad és utána megbeszélünk mindent. - megpaskoltam combját.

- Nem... - becsukta száját nagy levegőt vett. - Vagyok álmos. - őszintén mosolyogtam.

- Elhiszem. - felálltam, hogy elhagyjam a szobát és békésen tudjon aludni. Olyan gyengéden kapta el kezemet, hogy majdnem elsírtam maga újra.

- Maradj itt velem... -

- Rendben. Itt maradok. - egy széket húztam az ágy mellé és kényelmesen elhelyezkedtem rajta.

- Ne hagyj el... - motyogta és szorítsa csuklómon teljesen elmúlt.

Az álmok világát járta miközben én a szívemmel vívok harcot. Folyamatosan azon kapom magam, hogy piros színű ajkai felett vagyok.

Jungkook arca sápadtabb volt, mint lenni szokott. Sok vért vesztett, ami ilyen formában jött ki rajta.

Bő 5 órát aludt megállás nélkül. Estére járt már hét óra is elmúlt. A srácok megérkeztek, de nem akartak hangoskodni ezért a váróban ültek. Ott lehetett beszélgetni.

Yoongi harmadjára jött be ellenőrizni, hogy jól vagyok-e. Mosolyogva pillantottam rá. Jungkook kezemet szorongatta miközben aludt.

- Hogy vagytok? -

- Még alszik. Kimerült. - végig simítottam arca bal oldalán. Olyan jó érzés hozzá érni.

- Na és te? -

- Jól vagyok. - mellém húzott egy széket.

- Mi történt? -

- Igazából eléggé hosszú történet. - hajamba túrtam szabad kezemmel. - Honnan kezdjem? -

- Az elejétől mondjuk? - suttogva beszéltünk nehogy felkeltsük őt.

- Igazából röviden annyi, hogy amikor elakartam menni hozzá szerelmet vallani ő éppen mással volt... -

- Tudod ki volt az? - sejtelmes tekintettel meredt rám.

- Fogalmam sincsen. -

- Egy ribanc volt. Aki nem mellesleg úgy nézett ki, mint te. -

- Komolyan? - hűltem el teljesen. Jungkook már akkor is... akart?

- Hazudtam neked valaha is Park Jimin? - megráztam a fejemet. - Folytasd. -