𝑽𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒚𝒆𝒔 𝑯𝒖𝒓𝒓𝒊𝒌𝒂́𝒏 || 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 ✔

ᴍűᴠᴇ́sᴢᴇᴛ

Talán soha életemben nem voltam képes ennyire kipihenni magamat. Nem éreztem magamat fáradtnak mikor kinyitottam a szememet. Nem akartam még aludni.

- Jó reggelt! - anya szeme alatt egy adag alapozó virult és ajkain valami szájfény csillogott.

- Hova készülsz? -

- Igazából csak a nagyiékhoz megyek... - zavartan hajtotta le fejét.

- Nem hiszem, hogy a nagyiékat annyira érdekli hogyan nézel ki. - vontam meg a vállam.

- Igazából csak lesz egy tárgyalásom és... -

- Nem kell magyarázkodod te vagy az anyám és nem fordítva. - mosolyogtam rá. - Sok sikert! - adtam puszit arcára és felsiettem az emeletre.

A fürdőszobában a kádhoz lépve engedtem magamnak forró vizet. Nem gondoltan senkire és semmire. Csak egy pillanatra nem akarok megint azon rágódni, hogy mennyire is fáj az életem.

Lassan bújtam ki a ruháimból a hideg csempére hajítva azt. Lehunyva szemeimet döntöttem hátra a fejemet. A meleg víz simogatta bőrömet. Kezemmel végig simítottam nyakamon.

Egy emlékkép ugrott be a fejembe. Jungkook ahogyan megérintett. Ahogyan megharapta ezt a testrészemet. Paradicsomban éreztem magamat.

Folytattam utamat. Mellkasom még mindig égett csókjaitól. Ahogyan hirtelen levegő után kaptam meleg és síkos nyelvétől elmosolyodott.

Belecsaptam a vízbe lihegve. Szemeimet kinyitottam. Lassan elmerültem a kádba. Valaha képes leszek megbocsátani saját magamnak azért amiért így ellöktem magamtól? Érte tettem... Nem tudnám boldoggá tenni.

- Tűnj már el a fejemből! - dühösen kelltem fel lekapva egy törölközőt a fogasról. Magamra tekerve indultam meg a szobámba. Olyan nyomasztó ide belépnem. Az ablakhoz lépve húztam el a függönyt. Kinyitottam az üveget, hogy friss levegő járja át a szobát.

Mivel kihajítottam az összes ruhámat semmi sem volt, amit feltudtam volna venni. Egy alsó nadrágot kaptam magamra és a garázsba igyekeztem.

Egy rakat doboz volt egymásra pakolva, amit még anya rakott oda. Sóhajtva kaptam fel két dobozt és becipeltem a házba.

Letéve a padlóra, ültem le a doboz mellé és feltéptem a tetejét. Különböző ingek és nadrágok voltak benne. Még mindig olyan illata volt apának.

Egy pólót és egy melegítő nadrágot halásztam ki a doboz aljáról és magamra öltöttem. Itthonra tökéletes lesz.

Fel-alá járkáltam a lakásban azon kattogva hogyan tudnám lekötni magamat. Aztán eszembe jutott apa festő szobája. Soha nem voltam még bent. Itt lakok amióta megszületettem, de egyszer sem tettem be a lábam abba a helyiségbe.

A földszinten a folyós végén volt. Kilincsre simítottam tenyerem és habozva álltam. Mindegy nem? Ez csak egy szoba Jimin...

Kitártam a falapot. Egy hatalmas ablak volt velem szembe, ami a fákra és virágokra adott kilátást. Gyönyörű volt.

Ecsetek és különböző paletták feküdtek a földön. Anya nem mozdított el semmit sem. Minden ugyan úgy maradt, mint ahogyan apa hagyta. Legalább is gondolom azért vannak a földön a tárgyak.

Ekkor vettem észre, hogy festmények lógnak a falon. Nagyon tehetséges volt ebben. A fal alatt volt egy kupac festmény, amik levoltak takarva. Elé guggolva rántottam le a poros lepedőt.

Döbbenten ültem fenékre. A festmények engem ábrázoltak. Egytől-egyig. Hét darab festmény volt mind a hét különböző volt.

Az egyiken kisgyermek vagyok még újszülött. Második és hamaradik már 3-4 éves koromban készült rólam. A negyedik és az ötödiken már sokkal nagyobb vagyok. Talán 10 éves. A hatodikon a mostani énem látható. Hajam, ami akkor még szőke volt rendezetlenül állt. A kamerába néztem és virágok lepék el arcom egy részét.