𝑽𝒆𝒔𝒛𝒆́𝒍𝒚𝒆𝒔 𝑯𝒖𝒓𝒓𝒊𝒌𝒂́𝒏 || 𝑱𝒊𝒌𝒐𝒐𝒌 ✔

ᴢűʀᴢᴀᴠᴀʀ

Hatalmasat nyújtózkodtam Jungkook karjai között. Morogva húzta testem közelebb magához.

- Hideg van. - dideregve bújtam hozzá. Igazából csak kellet egy kifogás, hogy fejemet mellkasába fúrhassam.

- Hm... - válaszolt. Fogalmam sincsen, hogy most hogyan tovább vagy mi a teendő. Bár maradhatna örök ez a pillanat. De minden jónak egyszer vége...

Telefonom ismét megcsörrent. Legalább négyszer hívtak de Jungkook nem engedett el.

- Felkell vennem... - mellkasánál fogva toltam odébb, hogy elérjem a készüléket.

- Nem. -

- Kook... - suttogtam a nevét. Szemeit rögtön kinyitotta. Felülve simogattam meg arcát. Lehajolva adtam jobb pofijára egy gyenge csókot. A telefonomhoz nyúltam.

Sóhajtva dobta el magát fejére húzva a takarót. Mosolyogva ráztam a fejemet. 2 nem fogadott hívás Jintől és 3 Jungkook apjától. Jin ráér később.

- Igen? - tértem a lényegre amint az öreg felvette.

- Hol a fenébe vagy?! - olyan dühös volt, hogy komolyan elhittem egy pillanatra, hogy az apámmal beszélek, aki megszíd amiért nem tudja hol vagyok.

- Semmi köze hozzá. - fintorogtam. Jungkook halkan szuszogott. Vissza aludt. Úgy néz ki eléggé kifárasztottam. A gondolatra kuncogni kezdtem magamban.

- Ne szórakozz velem! - feszülten elhallgatott. - Hol vagy? - lágyabbra vette hangját. Megráztam a fejemet.

- Dolgom van. Most megyek. - csaptam rá a telefont. Nekem ez a férfi senkim. Ráadásul a frászt hozza rám néha. Olyan ijesztő és sötét tekintete van. Míg a szexi nyuszimé szeretettel teli.

Javában hajnali kettő lehetett hisz az égen a hold világított. Jungkookkal eléggé elfáradtunk és nem is terveztünk este a sötétben vissza sétálni a többiekhez.

- Ne aggódj miattunk. Jól vagyunk. - kezdtem a hívást Jinnel.

- Rendben van. Köszönöm, hogy visszahívtál. - de nem kaptam fejre olvasást, mint ahogyan azt megszoktuk Jintől. Mert nem is vele beszéltem hanem Namjoonal.

- Hogy vagytok? - suttogtam Jungkookot bámulva.

- Mindenki alszik a házban. Értetek aggódtam. -

- Nem kellet volna. Jól vagyunk. Reggel megyünk. -

- Jimin... - csak hümmögtem egyet hagyva, hogy folytassa. - Szeret téged. - ajkaim beharapva bólintottam.

- Én is szeretem. -

- De félreérted. Ő szerelmes beléd. Már elég régóta. - csend volt kettőnk között. Nem kellet kimondandom, hogy én is úgy értettem. Csak elköszönt és megjegyezte, hogy vigyázzunk magunkra.

- Chim... - nyammogta Jungkook.

- Kookie? - hason feküdt ezért csupasz hátára tudtam feküdni.

- Aludj velem... -

- Rendben. - egy hirtelen mozdulattal legurított magáról és megtámaszkodott mellettem. Kanosan mért végig. Nevetve fújtam levegőt az arcába. - Az előbb még aludni akartál! - kuncogtam.

- De nem bírok betelni veled. - lágyan megcsókoltam és tarkójára simítva húztam le magam mellé.

- Fáradt vagyok. - simogattam lehunyt szemmel puha haját.

- Akkor pihenjünk Chim. - biztonságit adó karjait körém fonta.

Több perce fekszem vele a félsötétben -ugyan is egy-két gyertya világított számunkra- és képtelen vagyok elaludni.