SOC 〜 Ateez ff. ✓

🌺TWO🌺

[•••] Okt. 20. (H)

Reggel tíz van, mi pedig már a szüleim házához megyünk. Tiszta ideges vagyok, ahogy San is. Seonghwa meg... Ő csak simán megy mellettünk. Végül pedig odaértünk, és becsengettünk.
Anyukám nyitott ajtót, aki egyből a bátyám nyakába ugrott. Aztán szegényt végre beengedte a házba, majd mi kerültünk sorra.

- Oh, istenem! Meg sem ismerlek! - ölelt magához.

- Valóban változtam egy kicsit, de azért ne túlozz. - kacagtam fel, majd vissza öleltem. Aztán elengedett, majd Seonghwára tévedt tekintete. - Ja, igen... Ő az én anyukám, ő pedig az én Seonghwám- mármint... Ezt nem így akartam mondani... - csaptam a homlokomra.

- Jó napot, Rachel Seonghwája vagyok. - mosolygott az anyukámra, aki csak felkuncogott.

- Choi Eunju. - mutatkozott be az anyukám is.

Végül bementünk, ahol apukám egyből meg is ölelt, majd Seonghwat végig mérte... Aztán ők is bemutatkoztak egymásnak. Azért mit ne mondjak... Anyuék is változtak egy keveset. Végül anyu megkérdezte hogy kérünk-e valamit, de visszautasítottuk.

- És milyen volt... Európában? - kérdeztem, miután apa is helyet foglalt.

- Nagyon szép helyeken voltunk, bár a munka elég fárasztó volt... - gondolkozott el anyukám.

- San. - szólította meg apukám, a bátyám pedig egyből oda kapta a fejét. - Olyan régen láttunk, nem mesélnél egy kicsit? - mosolygott rá, mire úgy tűnt, hogy elég vidám lett.

- Miről szeretnétek hallani? - kérdezte.

- Hát a munkádon kívül nem hiszem, hogy nagyon tudnál mesélni valamit. - kuncogott fel anyukám.

- Hát mit mondjak...? Megvagyunk... Nemrég volt egy koncertünk is. Ismertek minket valamennyire? - kérdezte reménykedve.

- Yuna mesélt egy-két dolgot... - gondolkozott el apukám. - Nagyon magas hangod van.

- ... köszönöm..? - ezen kicsit Seonghwával felnevettünk.

- És mondd csak, mennyi idős a barátod? - mosolygott rám anyukám.

- Hát... huszohat...

- Hét év van közöttetek? - vonta fel egyik szemöldökét apukám.

- A kor helyett inkább az számít hogy szeretjük-e egymást. - vágtam rá.

- Persze, igazad van....

- És mióta vagytok együtt? - kérdezte újból anyukám.

- Tavaly...

- Július...? - néztünk egymásra.

- Mikor engedélyezték? - kérdeztem.

- Augusztus 4. - röhögött fel San.

- Tényleg! - nevettünk fel.

- Miért kellett engedélyezni? - kérdezte értetlenül anyukám.

- Tudod hogy nekik nem lehet kapcsolatuk... - mutattam a két idolra.

- Ő is az? - lepődött meg apukám.

- A legidősebb tagunk... - szólalt meg San.

- Oh... Pillanat. - pattant fel anyukám, pár másodperc múlva pedig egy újsággal jött vissza a kezében. - Ez tényleg te vagy? - nyomta a kezembe. Az egyik kép volt rajta, amikor az egyik fotózáson voltam.

- Igen... Modell vagyok... - adtam vissza neki.

- Akkor ezért nem laksz velük. - csillantak fel anyukám szemei.