SOC 〜 Ateez ff. ✓

🌺FOUR🌺

[•••] Dec. 21. (P)

Phoebe többet segített pár hónap alatt az angolban, mint az a sok év az iskolában. Anyuék felől pedig semmit nem hallottam, de nem is nagyon izgat.... Szeretem őket, de tudom hogy úgysem fogadják el, szóval fölösleges lenne utánuk szaladgálnom. Ma pedig úgy döntöttem, hogy végre találkozom valahol Minsunnal. Szegényt elhanyagoltam, de azt mondta hogy megérti, de mégis csak a legjobb barátom... Ráadásul Seonghwával sem beszéltem egy ideje... És semmit nem tudok Minsunról. Hogy mit dolgozik, mi van a fiújával... Semmit. Tehát most mindenről ki fogom faggatni szegényt.

- Szia Sötétség! - ugrott a nyakamba Minsun, én pedig felnevettem.

- Sziaaa! - öleltem magamhoz.

- Na, bogaram... - tolt el magától. - Most szépen mesélsz magadról. - nevetett fel.

- Én aztán nem. Te mesélsz. Nem tudok rólad semmit!

- Továbbtanulok. Mármint... Kell diploma. - indult meg, én pedig követtem.

- Mihez kell?

- Grafikus akarok lenni--

- Grafikus?! - szakítottam félbe. - Inkább lennél modell, vagy akár színésznő!

- Rachel... Ez az én életem... - nevetett fel.

- De ne már... Olyan szép vagy, erre képes vagy elrejteni az arcod a világ elől, mert grafikus akarsz lenni... - sóhajtottam.

- Figyelj, majd csinálok rólad egy fanoldalt és szépen meg lesznek szerkesztve a képek. - vigyorgott rám, én pedig csak nevetve oldalba löktem. - De kajak. Csinálok. - vette elő a telefonját.

- Nehogy!

- De most miért? Úgyis lesznek még. Vagy csináljak egy olyat ahol mindannyian szerepet kaptok? - kacagott fel.

- Hát inkább... - gondolkoztam el.

- Oké. - kuncogott, majd el is kezdett babrálni valamit a telefonján. - Amúgy a szüleid hazaértek már, nem?

- De. És ki is akadtak rajtam. - nevettem fel.

- És nem is zavar?

- Miért zavarna? Itt hagytak pár évre a munka miatt, és még csak nem is írtak. Hát akkor ne én legyek már a hibás, ha ugyan úgy a munka miatt nem érek rájuk foglalkozni. - vontam vállat a végén.

- Jogos, jogos... És mondd csak, még mindig félsz a viharoktól? - kuncogott.

- Igen.

- Akkor már meg is van az első poszt. - röhögött fel.

- Hé! Inkább legyen valami másról, ne a félelmeimről! - tettem karba a kezem.

- Én vagyok az oldal vezető, heh! - nevetett.

- Ezzel nem tudok vitatkozni. - mosolyogtam el magam.

- Na, és mi van Seonghwával? - vigyorgott rám.

- Nem tudom... Egy ideje nem beszéltem vele.

- Akkor most szépen felhívod.

- De ilyenkor próbájuk van... - néztem a telefonomra.

- Akkor majd felhívod később. OKÉ?!

- Oké. - nevettem fel.

Elmentünk Akirához, és beköszöntünk. Alig hitte el, hogy itt vagyok. Bár nem értem... Csak azért mert már egy ideje nem jöttem el ide, vagy mert egy idol vagyok? De legalább nem kínos csendben voltunk végig, hanem volt valami témánk.
Végül Minsun az okos fejével rájött hogy fázik, ezáltal pedig haza kísértem.
Anyukája nem volt otthon, engem meg behívott. Hát gondoltam miért ne?
Már egy fél órája biztosan beszélgethetünk teát szürcsölve, mikor a bejárati ajtó kinyílt, és egy nagyon régen látott személy lépett be rajta.