SOC 〜 Ateez ff. ✓

🌺THIRTEEN🌺

[•••] Júl. 5. (Szo)

Yoora sikeresen leérettségizett, Woosung pedig nem bukott meg matekból a segítségemmel. Elvileg a tanár rendesen meg is lepődött hogy a kettest sikerült négyesre felhúznia. Valamint megvan a tényleges turné időpontja, pár nap múlva indulunk is...

[•••] -----

Természetesen, mielőtt elmentünk volna az Ázsia körüli kis "útra", Minsunnal még egyszer találkoztam, valamint Namjoon és a bátyámék is írtak pár sort, hogy "sok sikert". A hotelekben általában úgy voltunk mint otthon, a két maknae együtt, Kai és én, valamint James egyedül. Az első koncert kicsit nehezen, de ment. Utána már kezdtünk egészen belejönni... Összességében végülis jól éreztük magunkat, ahhoz képest hogy néha majd' meghaltunk. Végül kb egy hónap után sikeresen végeztünk. Közben igazából végre mégjobban megtaláltuk a közös hangot, szóval például James is elmondja ha valami bántja, és Yooraval nem veszünk össze random apróságokon...

[•••] Szept. 6. (P)

Igaz, pár nappal előtte kellett volna, de ma ünnepeljük a bandánk egy éves évfordulóját. Először Woosung, aztán Yoora sírta el magát. Kai csak végig ott ugrált az örömtől mellettünk, míg James és én csak szimplán boldogok voltunk. Aztán San fel is hívott live után, és tök boldogan belekezdett hogy milyen jó hogy már egy éve a banda tagja vagyok, és minden jól megy. De természetesen Yuna és Minsun sem maradt el. Komolyan jobban örülnek az ismerőseim, mint én magam... És végül még aznap megígértem Rennek és Robinnak, hogy holnap meglátogatom őket. A baj csak az, hogy Sant és a többieket is szívesen látnám már, de nincsenek belőlem klónok, hogy mindenhol ott legyek...

[•••] Szept. 7. (Szo)

Már korán reggel vidáman elindultam a már elég régen látott családhoz. Végül amint odaértem, Ren a nyakamba ugrott, én pedig nevetve megszorongattam.

- Hűha mennyit nőttetek... - néztem végig kuncogva a két iskoláson.

- De te nem nőttél semmit, ahogy látom. - mondta nevetve Logan.

- Te se. - vigyorogtam rá, amin Robin csak felnevetett.

[•••]

Aztán Ren szobájában kötöttem ki a két iskolással, és boldogan elbeszélgettünk mindenféle dolgról. Aztán Ren a nővérét mindig gyilkos pillantásokkal ajándékozta meg, amikor Rennek szólította. Elvileg egyedül anyukájának és nekem engedni hogy a japán néven hívjuk. Robin szerint azért, mert hasonlítok Ravenre, azaz az anyukájukra. Ennyire azért szerintem nem vagyok anyáskodó... Aztán Rennek segítetten megint a matekban, mint régen. Aztán igazából meghívtak ebédre is, de én gondoltam hogy akkor már inkább beugrom a régi kis vendéglőbe, ami már elmenne egy kisebb étteremnek is. Tehát elköszöntem tőlük, Ren pedig megígértette velem, hogy jöjjek még, amibe természetesen bele is egyeztem.

Végül mint kiderült, Akira már nem dolgozik ott, viszont pont ott tartózkodott, tehát együtt ettünk valamit ebédre, miközben beszélgettünk. Viszont aztán Minsunt is leerőszakoltuk otthonról, és hármasban voltunk. Még fagyizni is elmentünk, attól függetlenül hogy már ősz volt.

- .... Amúgy... - kezdett bele vigyorogva Minsunt. - Lehet hogy megpróbálkozom a színész karrierrel...

- Ezaz! - öleltem szorosan magamhoz.

- Akira, segíts! - nyöszörgött nevetve.

- Rachel, megfojtod! - húzott el nevetve az előbb említett.

- De annyira örülök!

Ezután simán mentünk tovább, majd megláttam Yunat, aki Sannal az oldalán ment. Gyorsan el is köszöntem a két barátnőmtől, és rohantam oda hozzájuk.