SOC 〜 Ateez ff. ✓

🌺EIGHTEEN🌺

[•••] Nov. 18. (H)

Reggel a hidegre ébredtem fel, amit a hasamnál éreztem, mivelhogy Minsun adott pizsamát, viszont a felső része haspóló volt. Végül realizáltam a helyzetünket; egymást ölelgetve voltunk, Minsun haja konkrétan a pofámban, miközben az egész takaró nála volt. Kicsit eltoltam magam tőle, majd a takaró egy részét magamra húztam, hogy a végén még nehogy megfázzak. Végül arra ébredt csak fel, hogy a hosszú haját kivettem a magánszférámból, és a háta mögé simítottam.

- .... túl közel vagy. - szólalt meg álmosan, majd a másik oldalára fordult, én pedig felnevettem.
- Mióta vagy fent? - kérdezte egy kis csend után.

- Amióta elkezdtem fázni a hülye haspólód miatt.

- És mióta kezdtél el fázni?

- Úgy öt perce. - válaszoltam végre.

- És éhes vagy? - nézett át válla felett. Erre csak fogtam magam, felpattantam, és berohantam a fürdőbe. Egy kis ideig nézelődtem, míg meg nem pillantottam a fürdőszoba mérleget.

- Azt hiszem nem vagyok éhes! - kiáltottam ki.

- És ezt a választ hogy sikerült pont a fürdőszobában megszülnöd? - kérdezte, amint vissza értem a szobába.

- .....híztam.

- Ennyi? - nevetett fel. - Mennyit?

- 45 kiló vagyok... - mondtam szomorkásan.

- Én meg 48. - ült fel, majd megtörölte az álmos szemeit.

- 37 vagy mennyi voltam eddig... Rohadt sok a 45! (Szerk. 2022 - Hogy a retekbe volt 37 tejoeg ez egy csontvaz)

- Nyugi van, nem látszik rajtad. - nyújtózott ki. - Adjak ruhát, vagy jó lesz neked a tegnapi? - kérdezte végül mosolyogva.

[•••]

Végül adott valami másik pólót meg fehérneműt, a többi pedig maradt az én ruhám. Aztán tényleg nem ettem reggelit, és csak azzal a feltétellel engedett el, hogy ebédet fogok enni miután hazaértem. Szóval végül el tudtam indulni.
Éppen azon az utcán mentem át ahonnan jöttem, mivel ugyebár arra van a legrövidebb út, amit jelenleg tudok. Teljes nyugodtsággal sétáltam, miközben lehajtott fejjel néztem a telefonom képernyőjét, hogy mi van az Instagrammon, mikor valaki elém termett, én pedig megtorpanva kaptam fel rá a fejem.

- De régen láttalak... - nézett végig rajtam Hongjoong.

- Neked is szia. - nevettem fel.

- Mit keresel itt? - kérdezte végül, és láttam rajta hogy teljesen izgatott.

- Hát én... Tegnap elmentem Minsunhoz, és ott aludtam. - hajtottam le a fejem.

- Van valami gond? - kérdezte egyből. Ezért utálom magam... látszik ha valami bánt, vagy hazudok.

- Milyen volt a katonaság? - tereltem a témát.

- Huh, nagyon fárasztó volt már a vége felé! - kezdett bele egyből a mesélésbe. -Hah! Nyert ügyem van.- mosolyogtam el magam.
- ....ne tudd meg milyen jó végre itthon lenni. - fejezte be mosolyogva, pár mondat után.
- És nálatok minden jól megy?

- Hát persze.... Megvagyunk. - bólintottam egy aprót.

- Mostanság olyan nagy csend van a dormban. De gondolom emlékszel, hogy sosem volt valami nyugodt környezet abban a házban, most pedig mintha valaki meghalt volna. - nevetett olyan Hongjoongosan, nekem pedig korgott egyet a hasam.
- Ettél már? Éhes vagy? - kérdezte meg egyből.