SOC 〜 Ateez ff. ✓

🌺FIVE🌺

[•••] Dec. 30. (V)

Tegnap a születésnapomon igazából annyi volt mint Woosungnál, simán felköszöntöttek aminek már eleve nagyon örültem. Sosem volt valami nagy dolog számomra, és ennyi nekem mindig is bőven elég volt. Sanék pedig videochaten felhívtak, és ott köszöntöttek fel szokás, szerint vigyorogva. Nem hiszem el, hogy már húsz éves vagyok...

Seonghwával rá szoktunk arra hogy este beszélgetünk, mivel eddig mindig akkor írtunk a másiknak, amikor dolga volt. De ennek is meg van az ára; nem alszom rendesen. Mindig a takaró alatt bújkálva szoktam írni, tehát esélytelen hogy látták volna, ezért is nem érti James hogy miért vagyok állandóan fáradt.
Most pedig éppen teljes nyugodsággal reggeliztünk egészen addig a pillanatig, amíg James nem kapott egy üzenetet, majd úgy nézett rám mintha gyilkolási szándékai lennének felém.

- Igen? - kérdeztem végül.

- Figyelj... - tette le a telefonját. - Van egy bandád, és a fanok is számítanak rád, tehát ahelyett hogy a barátoddal üzengetnéd tele az éjszakát inkább aludj, jó?

- Mi? - lepődtem meg.

- Hongjoong most írta, hogy a pasid is hulla fáradt szokott lenni, és most mondta el hogy miért. Ez nem egészséges...

- Jó tudom, de... Csak akkor vagyunk aktívak mind a ketten...

- Vagy megoldjátok máshogy, vagy szakítotok. - közölte.

- Hát persze. Mindjárt fel is hívom hogy szakítok... - mondtam szarkasztikusan.

- Hongjoong kérte hogy mondjam ezt. Nekem pedig különben is édes mindegy hogy mit csináltok, csak ne hajszold túl magad. - rántott vállat.

- Szuper.... - forgattam meg szemeim.

[•••]

Woosung és Yoora egész nap azért nyafogtak, hogy vége az őszi szünetnek, és holnap mehetnek megint iskolába. Én pedig arra vártam hogy Seonghwa írjon vissza, hogy meg tudjuk beszélni ezt az egészet. Kai meg James pedig csak elszórakoztak a maknae line-on...
Aztán ebéd után random Seonghwa elkezdett hívni, szóval a szobámba gyorsan bezárkózva felvettem. Köszöntünk egymásnak, aztán pár másodpercig néma csend volt. Nem tudtuk hogy hogyan kéne belekezdeni...

- Szóval... Te is fáradt vagy? - kérdeztem végül.

- Igen, eléggé. És akkor... Mi lenne ha annál maradunk amit megbeszéltünk?

- Az, hogy... - próbáltam visszaemlékezni, mivel ezt már elég régen vetettük fel.

- Hát lényegében szakítunk. Nem tudom mit fog hozni a jövő, tehát inkább mondanám azt, hogy ha még mindig lesz az a csoda hogy szeretjük egymást, akkor gondolom újra megpróbáljuk.... Nem lehet egy kapcsolatot úgy ápolni, hogy nem beszélünk a másikkal.

- Persze, értem. Rendben...

- Meg pár év múlva amúgy is be kell vonulnom. - nevetett fel kínosan.

- Még két év...

- Már CSAK két év. - javított ki.

- Hát persze... - nevettem fel.

Végül elköszöntünk, én pedig csak ott álltam a szoba közepén. Tehetetlennek éreztem magam. Aztán az rángatott vissza gondolataimból, hogy Yuna és Phoebe is elkezdtem nekem írni, hogy beszélgetni akarnak velem. Mellesleg rájöttem, hogy Phoenenek fogalma sincs róla, hogy én idol vagyok... De végül annál maradtam hogy Gaeult leviszem sétálni. Szegény egész nap itthon van... A végén még meg fog utálni! Azt még végképp nem akarom. Főleg, hogy most a szüleim csalódtak bennem, Seonghwa meg hát... Már nem vagyunk együtt... Esküszöm kezdem úgy érezni, hogy széthullik az életem...