SOC 〜 Ateez ff. ✓

🌺TWENTY🌺

[•••] Dec. 1. (Sze)

Nos, Gaeulnak elég rendesen eltört a jobb mellső lába, valamint mivel régen pont erre a lábára sántított amikor még kölyök volt, és nem is valami fiatal már, lehet hogy már sajnos nem is fog rendesen összeforrni a csont... De legalább ennél nagyobb baj nem lett. Amíg fel nem épül hogy tudjon járni, addig pedig bent marad állatkórházban. Woosung is teljesen szomorú volt, amikor iskola után közöltük vele a hírt. Bár megértem, hisz Gaeult mindannyian imádjuk...

- Amúgy tegnap ettél végül? - tette fel a kérdést James, amint elé toltam egy bögre kávét. Most nem vett amikor jött haza miután elvitte Woosungot suliba, tehát csináltam neki.

- Aha, úgy két falatot. - ültem le egy másik székre. - Írtál, én pedig rohantam egyből az állatorvoshoz.

- Hogy bírsz erről ilyen könnyen beszélni? Nem tudom hogy észre vetted-e, de rohadt sokat fogytál, annak ellenére hogy már le lett tisztázva hogy nem bántásból mondta! És még most sem vagy hajlandó enni semmit! - idegeskedett.

- De legalább főzök. - nyögtem be ezt a mondatot nevetve, mire egy gyilkos pillantást kaptam tőle válaszul.

[•••]

Aztán Seonghwa, Hongjoong meg Jongho is írtak hogy sajnálják Gaeult, és hogy reménykednek hogy mihamarabb fel fog épülni. Végül Seonghwa meg is kérdezte hogy azóta ettem-e valamit, amire a válaszom természetesen a "nem" volt. Ezután pedig konkrétan muszáj voltam elmennem vele enni, mivel James sem hagyott addig békén, amíg bele nem egyeztem.
Tehát most éppen itt ülök vele szemben a saját dormjukban, és mind a ketten igazából most reggelizünk. A többiek már elmentek az ügynökségre, tehát csak ketten voltunk nyugalomban.

- Szerinted is öreg vagyok? - kérdezte random, én pedig a vizet félre is nyeltem a nevetéstől.

- Ez most hogy jött? - köhögtem ki magam.

- Hát nem tudom... Ebben a nagy csendben elgondolkoztam. - rántott vállat.

- Hát tény hogy már nem vagy húsz éves, de nem látszik rajtad... annyira. - tettem hozzá, ő pedig felnevetett.

- Pár hónap múlva 31 leszek... Olyan rövid az élet...

- Azért nem most fogsz meghalni... Én sem vagyok már valami fiatal.

- 22 vagy! Tudod mit meg nem adnék hogy újra annyi legyek?!

- Ne nyafogj! Örülj a helyes fejednek, hogy még mindig jól nézel ki. - mondtam ki hirtelen, majd amint felfogtam hogy mi is hagyta el a szám, legszívesebben eltűntem volna...

- Szóval helyes vagyok? - döntötte oldalra a fejét mosolyogva.

- Hongjoong is az! - próbáltam menteni a menthetőt. - Meg Kai, James, Sunwoo, Jongho, Yeosang! - hadartam le akik hirtelen az eszembe jutottak, ő pedig csak nevetett rajtam.
- Nem vicces... - kezdtem el a szék lábát tanulmányozni.

- Hát tényleg nem vicces hogy tagadod, de az aranyos ahogy zavarba jössz folyton.

- Én nem jövök zavarba! - bújtam egyből a tenyereim mögé.

- Ne takargasd az arcod. Mondom hogy aranyos. - kuncogott fel.

- Haza megyek, ha nem fejezed be.

- Nem mész sehova. Addig biztos hogy nem, amíg meg nem etted.

- De ez olyan sok! Én ennél sokkal kevesebbet szoktam enni... - panaszkodtam.

- Nem érdekel. - nevetett - Tőlem estig is itt ülhetünk.