3 Yrs 〜 Ateez folytatás ( ͡° ͜ʖ ͡°)🌺🤞
Remélem megfelel nektek :3
Na akkor jöjjön ez a kis értelmetlen ismertető vagy előzetes vagy miez 😂💜
---------------
Choi Rachel szülei munka miatt mentek el Európába, amikor még csak 15 éves volt. Ekkor ker...
Már egy ideje se Seonghwával, se a többiekkel nem beszéltem, ezért meg is lepett ahogy reggel arra ébredtem hogy a telefonom jelzett egy üzenetet. Álmosan megtöröltem a szemeim, majd feloldottam a telefonom.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Vettem egy mély levegőt, hirtelen felkiáltottam.
- JAMES!
- MIVAN?! - üvöltött vissza álmos hangján.
- Ma mi lesz?
- Három másodperce rángattál ki az álomomól! Azt sem tudom hogy milyen nap van!
- Vasárnap... - szólalt meg Yoora álmosan.
- Na jó... - sóhajtott James. - Mit akarsz?
- Ma lesz valami? - kérdeztem rá megint.
- Nem nagyon... Live-t lehetne csinálni. - ásított.
- Akkor...nem lenne baj ha elmennék egy kicsit?
- Hova? - kérdezett vissza egyből.
- Seonghwával akarok találkozni...
- Nem úgy volt hogy szakítottatok? - kérdezte Yoora.
- Akkor is hiányzik. Találkozni akarunk! - ültem fel.
- Jólvan, tőlem aztán elmehetsz. De ha írok akkor jó lenne ha reagálnál.
[•••]
Végül teljesen izgatottan indultam el a megbeszélt helyhez, ahol találkozom volt barátommal. Ám az egész teljesen máshogy sült el, mint ahogy vártam... Boldogan köszöntünk egymásnak, de aztán beállt a kínos csend. Végül pedig valamerre elindultunk, de egyszerűen nem tudtunk miről beszélgetni. Teljesen olyan volt, mintha most találkoztunk volna először, és csak két idegen állna egymás mellett. Nem értettem hogy most miért, de úgy éreztem hogy egyenesen egy szakadék van közöttünk.
- ....ez így nem jó. - szólaltunk meg végül egyszerre.
- Ezt annyira nem értem... - fordult felém. - Hiányoztál. Nagyon. De most mégis olyan mintha nem is ismernénk egymást...
