3 Yrs 〜 Ateez folytatás ( ͡° ͜ʖ ͡°)🌺🤞
Remélem megfelel nektek :3
Na akkor jöjjön ez a kis értelmetlen ismertető vagy előzetes vagy miez 😂💜
---------------
Choi Rachel szülei munka miatt mentek el Európába, amikor még csak 15 éves volt. Ekkor ker...
Tegnap nem is láttam Rachelt meg a többieket az ügynökségnél. És igazából magamban reménykedem, hogy Rachel eszik normálisan, mivel teljesen bűntudatom van mostmár, hogy elvileg az miatt kezdett el koplalni, amit múltkor mondtam...
Végül ma mint kiderült, Jongho egy kis késéssel, de pár nap múlva be fog vonulni. Tehát körülbelül négy-öt hónapig itt leszünk egyedül Hongjoonggal, és valószínűleg el fogjuk unni az életünket... Éppen bent voltunk az egyik teremben, és csak ment valami zene, miközben beszélgettünk. Aztán James elkezdett nekem írni, én pedig meglepetten nyitottam meg az üzenetet.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
- Nekem egy kicsit el kell mennem. - tettem el a telefonom, majd felálltam.
- Hova? - kérdeztek vissza egyszerre.
- Valaki megint kezd anorexiás lenni...
- Oh, oké... Menj nyugodtan. - küldött felém egy biztató mosolyt Hongjoong, én pedig egy elköszönés után, mentem is.
[•••]
Pontosan negyed óra telt el, amikor megtaláltam azt a címet, amit James küldött. Bekopogtam, egy kis idő múlva pedig Kai nyitott ajtót. Köszöntünk egymásnak, majd megjelent James is. Végül Rachel is lejött, és elköszönve a többiektől, elindultam vele.
- ...hova megyünk? - kérdezte, amint kiértünk az utcából.
- Hozzánk. Csinálok neked valamit, amit meg is eszel.
- De nem kell!
- Ez nem kérdés volt! - néztem a szemébe. - Őszintén, mennyit fogytál?
- Hat kilót... - motyogta.
- Ezt nem hiszem el.... - ráztam a fejem hitetlenkedve. - Miért vetted magadra? Ennyire?
- Mert fontos a véleményed, oké?! Nagyon fontos... - tette hozzá ezúttal halkan, de hallhatóan.
- Miért? - kérdeztem rá.
- Nem számít....
- Ha nem számítana, nem vennéd magadra. Miért nem mondod el hogy mi a baj? Miért vagy ilyen rideg hozzám...? - kérdeztem meg, amit már az elejétől fogva meg akartam.
