[𝑩𝒏𝒉𝒂 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (Befejezett)

(hős) Midoriya X (gonosztevő) Reader

Ma ugyan úgy felkeltél mint minden nap, felöltöztél, és lefáradtál a nappaliba. Ahol már mindenki ott volt. Leültél a szokásos helyedre.

- Mit szeretnél [Név]? - kérdezte meg Kurogiri.
- Csak egy pohár vizet. - mondtam. Eközben valaki leült mellém.
- Igen Tomura-kun? - fordultam felé fel húzott szemöldökkel.
- Lenne egy bevetésed Togával, és Dabival. - mondta miközben én megkaptam a vizem.
- Mi lenne az? - kérdeztem miközben kortyolgattam a vízbe.
- El kéne dönteni láb alól ezt a férfit. - majd mutatott egy barna hajú férfiről képet.
- Miért is kellünk ehez többen? - kérdeztem meg.
- A ti hármasotok a legjobb bűnözők. Téged meg még fel sem ismertek, és itt vagy 3 éve! - jelentette ki.
- Oké szólj a többieknek! - álltam fel a helyemről, és oda ülten Twice mellé. Ő nem szólt semmit mert amúgy nrmtudom miért de kurvára be van tőlem szarva. Pedig még csak idegállapotban sem vagyok.

Egy fél óra múlva ott volt a szöszi is, meg az égett pofa is. Így indultunk sötétedés után. Dabi tüzével, Toga alakváltásával, és az én Neko képességemmel verhetetlen a csapat. Úgymond egymásnak falazunk a támadásainkal. Szóval már majdnem megvolt mikor egy hős megérkezett a helyszínre.

- Deku? - kérdezte meg hirtelen Toga. Had ne mondjam az ütő megállt bennem mikor meghallottam azt a nevet. Gyerekkén legjobb barátok voltunk, és sokszor védtem meg Bakugo ellen.
- Szóval ez a nagy trió... Hol a harmadik tag? - kérdezte meg Midoriya.
- Ennyire láthatatlan lennék? - mondtam miközben az emberünknek levágtam a fejét. - Upszii. - tettem a szám elé a kezemet miközben eldobtam a testet.
- [N-név]? - kérdezte Midoriya.
- Lebuktaaam. - mondtam egy gonosz vigyorral.
- Menjünk megcsináltuk amit kellett! - szólt Dabi mire megnyílt a korlát.
- Jó volt újra látni Izuku. - köszöntem el tőle. Amint visszaértünk a fejet letettük a pultra.
- Tessék. Ha nem jön az a hős hamarabb jöttünk volna. - mondta Toga míg én felvonultam a szobámba.

Majd pár perc múlva valaki kopogott, benyitott, és leült mellém.

- Te aztán jól tartod a hátad. - mondta Dabi.
- Te mondod? Te a tesód ellen harcoltál egy csomószor. - mondtam. - Elmehetek egy kicsit sétálni? - kérdeztem meg tőle. - Úgyis csak Izuku tudja, a kilétemet. - mondtam miközben ránéztem.
- Menj de napkelte előtt itthon vagy! - mondta amire bólintottam egyet.

Kimentem sétálni. A biztonság kedvéért kapucnit vettem. Megláttam egy utcán ülő idősembert akin megesett kicsiny szívem. Csak azért mert gonosztevő vagyok nem azt jelenti, hogy nem segíthetek azoknak akiknek szükségük van rá. S kabátomat, és pénzt adtam neki.

- Köszönöm szépen. - köszönte meg.
- Nem tesz semmit. Használja egészséggel! - mondtam majd egy intéssel elköszöntem.

Hirtelen valami megfogta a derekamat, és felkitt egy háztetőre. Nem kicsit szédültem el amúgy de hadjuk.

- Ha gonosztevő vagy akkor ez mi volt? - kérdezte egy sejtelmes mosollyal.
- Csak azért mert gonosztevő vagyok nem jelenti azt, hogy ilyen sorsra jutott embereknek ne segítsek. - ültem le elé. Ő is követte a példámat, és leült velem szemben.
- Miért lettél gonosztevő? - kérdezte miközben komolyan nézett rám. - Te aki engem Kachan elől folyton megvédett... Hol az a lány? - kérdezte meg.
- Itt bent még mindig él. - mondtam miközben a szívemre mutattam. - Csak tudod neked míg voltak barátaid nekem rajtad kívül senkim sem volt. A szüleimet a hősök miatt ölték meg! Utállom az összeset de... - mondtam miközben könnyeimet tartottam vissza.
- De? - kérdezte.
- Téged nem tudlak utálni! Mert szeretlek! Mindig is szerettelek. A szüleim halála után minden hőst megutáltam... Rajtad kívül... - a mondandóm végére kiszökött egy könnycsepp. Majd hirtelen valaki átölelt.