[𝑩𝒏𝒉𝒂 𝑿 𝑹𝒆𝒂𝒅𝒆𝒓] (Befejezett)

Aizawa X Oc

Nightmare_Kiko kérésére~ 💖✨

Nightmare Kiko. Aizawa osztályában egy nem igazán aktív ember. A lány nyugodt, és csendes természetű, viszont órákon nem figyel, helyette zenét hallgat. Mégis átment minden tantárgyból.

Ballagásukra comb-középig érő haját, kivételesen felkötötte. Így gyönyörű aranysárga szemeit jobban látni, és ő is jobban lát.

- Büszke vagyok mindannyiótokra! Ez a 3 év nem volt számotokra a legkönnyebb, mégis  jól teljesítettetek. - kezdi el szövegét sensei. - Voltak aktív emberek, és voltak akik nem voltak aktívak, mégis átmentek a vizsgákon. Ezzel bizonyítva, hogy mégis figyeltek az órákon. Gratulálok nektek, és remélem találkozunk, majd úgy, mint hős hőssel! - emelte fel fekete hajú poharát.

- Ballagásra! - kiállt fel Kaminari.

- A Ballagásra! - kiabálja mindenki mosolyogva, vagy sírva khm.. Deku khm.. De ne utálkozzunk emberek iránt.

Ahogy koccintottunk, és sokan beszélgetve megitták a pezsgőjüket. Jó rajtam kívül mindenki beszélt valakivel.

- Kiko te miért nem beszélsz a többiekkel? - kérdezi meg hirtelen egy mély hang.

- Nem vagyok senkivel sem egyhangon, hogy tudjak valamiről vele beszélni. - rántok vállat. - És maga? - nézek rá kérdően.

- Nem kell magáznod, mert elballagtál, és elég az Aizawa.. Én is azért amiért te. - ül le mellém.

- Értem.. - bólintok egyet. - Nincs kedve..d elmenni valahova? Túl hangos a zene. - morgom magamnak.

- Rendben. - áll fel a helyéről, amiben én is követem.

Ahogy elindultunk elkezdtünk beszélgetni. Sok közös van bennünk igazából. És hát 2. évünkben szerettem meg őt. Sajnos viszont hozzám túl öreg, ezért úgymond állítólag ez "pedogfilizmus". Végül leültünk egy padra, és úgy beszélgettünk.

- Kiko... - szólalt meg hirtelen Aizawa, mire ráemeltem tekintetem. Így egybe fonja fekete íriszeit, az én aranysárgáimba. - Nagyon megkedveltek ahogy már első évedben megjelentél, és szeretnélek elhívni egy randira, mondjuk holnap dél tájékán, hogy jobban megismerjelek. - néz rám Aizawa, mire egy nagyon halvány pír jelenik mrg arcomon.

- Rendben! Benne vagyok! - és megtörtént. 3 év után először mosolyodtam el nagyon halványan, ami Aizawát is megmosolyogtatta.

- Akkor, majd érted megyek a házatokhoz! - áll fel a padról. - Most meg ha megengedi a hölgy hazakísérném. - nyújtja kezét.

- Nem tart senki vissza. - fogom meg kezét.

Majd kellemes csendben sétáltunk hazafele. Ami nem is volt messze a parktól, így elbúcsúzva egymástól be is léptem a házba. Az ablakban láttam, ahogy fekete hajú felnőtt is elindult, miután biztos volt abban, hogy bent vagyok a házban.