Ƴσʋ αи∂ Ɩ [Ɔнαиβαɛκ] (Szünetel)

Ƥαят Ƨɛѵɛи

- Ez a nyavalyás dög a tiéd? Nem hiszem el, hogy miattad majdnem meghaltam! - mérgesen feltápászkodtam a fűből, mire Luca felém kapva megugrott. Vissza is ültem hirtelen. Nem hiszem el... Sakkban tart egy nyáladzó korcs, akinek a gazdája mint kiderült, az a szerencsétlen bunkó, akit leöntöttem reggel kávéval, még tegnap. Eszem megáll. Szerencsére keze- és csuklója köré tekerte a pórázt, így nem tudott nekem jönni. Mondjuk azért láttam, hogy kis kedvence rántása miatt egyet előrébb kellett lépjen. Mekkora erő van abban a szörnyetegben?

- Luca nem egy dög.

- Hol is hallottam én már ugyan ezt? - LuHan mellettem csak elgondolkodva emelte az égre a tekintetét. Megcsaptam a karját, mire nyakon vágott. Tarkómra simítottam kezemmel, hátha ezzel elmúlik a fájdalom. Gondolom még mindig eléggé haragos rám amiatt, hogy tálcán kínáltam magunkat Mr. Bunkó kutyájának. Erősen agyalok azon, hogyha én lennék az ő helyében, hogyan reagálnék. Lehet, hogy így~ De csak lehet, szóval csend.

- Elmondanátok most már, miért rohantatok végig úgy a parkon, mint két most szabadult hülye gyerek a diliházból? - magasba szaladt a szemöldöke, mire kezem ökölbe szorítottam. Most nem tudok hozzá vágni semmit, plusz felképelni sem tudom. Hogy miért? Nos ez egyszerű. Egy embereket zabáló izé áll mellette, amit "kutyának " hívnak. Na nem. Ez a Sátáné maximum. De nem e világi.

- Mert a dögöd--

- Luca.

- Tök mindegy. Meg akart minket ölni. Ha nem futunk el, most nem lennék itt és beszélgetnék veled. Vagy vele. A macskám kergette. Én csak megmentettem.

- Oh, valóban? Ezt nevezed te mentőakciónak, hogy végigrohansz a parkon? - láttam, hogy szája sarkában gunyoros mosoly jelenik meg. Igyekezett visszatartani, én viszont nem vagyok vak. Szemeimet forgatva felhorkantam.

- Kussolj. Bocsánattal tartozol!

- Miért?

- Minden miatt! - kezdett idegesíteni, főleg azért, mert jól szórakozik. Mekkora egy farok! Eddig is utáltam, de most jobban. Mondjuk az meglep, hogy mosolyogni látom. Igaz, az én káromra, de akkor is. Azt hittem, valami karót nyelt őskövület, aki megragadt abban a korban, amikor az emberek nem mosolyogtak, nevettek, vagy egyéb dolgok.

- Ha jól emlékszem, Te öntöttél le engem. Aztán a kávézóban flegma voltál. Oh, és a macskád miatt megbolondult a kutyám. Ráadásul most megint neked van problémád. Egyéb bármi? - hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. LuHan felnevetett mellettem, mire csak még jobban pocsékul éreztem magam, na meg persze alul maradottnak. Miért ilyen szemétláda? Komolyan, mit tettem ellene? Bocsánatot kértem akkor tőle, de leszarta a fejem. Akkor most miért hozza fel? Itt egyedül én vagyok az áldozat. Barátom nevetése miatt Mr. Bunkó csak szüntelen mosolygott. Még végiggondolom, akarom e így hívni ezek után.

- Jól szórakoztok, remélem. - morogva, mégis lassan tápászkodtam fel a fűből. Luca ínyét felhúzva morgott közben, minden mozdulatomat sas szemmel figyelve. Miért tart egy ilyen izét? Köz- és életveszélyes. Lenyújtottam kezemet LuHannak, amit még nevetve ugyan, de elfogadott. Öröme viszont nem tartott sokáig. Ahogyan lábra állt, úgy csuklott is az maga alá. Szorosan tartottam, két oldalról karját fogva. A hirtelen mozdulatok miatt az a dög elkezdett ugatni. Néha megugrott, hátha ki tud szabadulni gazdája kezei közül. Igyekezte megnyugtatni az állatot, nagyjából össze is jött neki.

- Oh bassza meg...

- A szívbajt hozod rám!

- Jó barát vagy nyaljalak meg. - morogva szemet forgatott, közben igyekezett másik lábára helyezni súlyát. - Valami van a bal lábammal. Rohadtul fáj. A TE hülyeséged miatt. Miért kell neked minden szart kitalálni?

- Jól van, fogd be. Hazaviszlek. Valahogy...

- Melegen ajánlom, hülye gyerek. És ezért nagyon csúnyán jössz nekem eggyel.

- Kell segítség? - mind a ketten felpillantottunk, aztán meg egymásra. Most komolyan segítene? Azok után, amit velem leművelt egy nappal ezelőtt? Vicces egy ember.

- Ha már itt vagy, akkor hajrá.

- Heh?!-tányér nagyságú szemekkel pislogtam LuHanra, aki csak vállát vonta. Nem igazán tartottam jó ötletnek azt a mostani felállásban, hogy akadékoskodom. Utána kapnék szerintem a fejemre eléggé rendesen.

- Süket vagy? - mérgesen pillantottam fel arra a nagyfülű idiótára. Aha, azt hiszem, mégsem fogom be a számat. Nehogy már.

- Oh fogd be! Senki nem kér belőled, ért--

- De igen, kér. Szóval segíthetnél. - oldalba könyökölt, nem éppen finoman. Felszisszentem tettére, ajkaimat pedig összepréseltem. Nem merek tovább ellenkezni. Szegény oldalam most így is sajog.

- Egy pillanat, csak felhívom SeHunt, hogy fogja meg nekem Lucat. Nem akarok felelősséget vállalni miattatok, ha utána támad.

- Hogy kit hívsz fel? - azt hiszem, ez volt az a pillanat, hogy lábaim földbe gyökereztek. SeHun - t? Én csak egyetlen egyet ismerek. EGYETLEN. EGYET. Van több ugye? Kérlek...

- A barátod komolyan nem hall? Amúgy Oh SeHun, ha ennyire tudni akarod. Miért, mi bajod van ezzel? - szemöldöke újra magasba emelkedett. Teljes sokkban, még mindig hitetlenkedve néztem vele farkasszemet. Neem, ez csak egy vicc. Egy rossz álom, ami hamarosan véget is ér. Ébredj már BaekHyun!

- Az, hogy ő a lakótársam!