The Different Way [Villain AU] (BEFEJEZETT)

Kihallgatás

-Úgy érzem magam mint akin három elefánt végig taposott volna- motyogtam magam elé, miközben a szememet dörzsölgettem- Mi történhetett, hogy így bealudtam?
Már épp nyújtózkodni akartam egy nagyot, de félúton valami megállította a karjaim.
-Miért vagyok bilincsben? Komolyan a széken ülve sikerült elaludnom?- gondolkoztam, majd hirtelen, minden beugrott.
Gyorsan, már amennyire bilincsben lehet gyorsan mozogni, kitapogattam a mellényem belső zsebét. Megnyugodva ejtettem vissza a kezeimet az asztalra.
-Megvan a fiola és úgy látszik, hogy a rendőrség egyik kihallgató szobájában ülök- néztem körül a szobában.
Tipikus rendőrség, szürke falak, három szék, amik közül az egyikben én foglalok helyet. Mondjuk ez a szék inkább tűnt már egy ágynak, mert szinte teljesen belesüppedtem. A másik két széket egy asztal választotta el tőlem. Ezen kívül az egész hely üres. Mivel a bilincsem az asztalhoz volt csatlakoztatva, ezért a mozgásterem eléggé kicsi volt. A jobb kezemen kötés, az orromnál lévő hegen pedig hatalmas ragtapasz volt, ezért arra tippeltem, hogy vagy itt volt egy orvos, vagy az egyik kórházból hoztak ide.

Ajtó nyitódás hangja következett, amire én természetesen felkaptam a fejem. Kíváncsi voltam kinek kell a színészkedésem maximumát nyújtanom.
Az ajtón két férfi lépett be az egyikük valószínűleg egy nyomozó, a másikuk viszont a fekete hajú tanár az erdőből. Leültek velem szemben. Várakozással teli néma csend következett, én pedig egyre idegesebb lettem. Végül a nyomozó törte meg a csendet.
-Tsukauchi nyomozó vagyok, mellettem pedig Eraserhead UA-s tanár. Ha nem bánod akkor feltennék neked néhány kérdést.
-Kezdődik- gondoltam magamban, majd tettetett félénkséggel bólintottam.
-Először is elmondanád a neved?- vett elő egy tollat és egy papírt a nyomozó, írásra felkészülve.
-Midoriya Izuku- motyogtam, mire a férfi kezéből kiesett a toll és felpattant, de úgy, hogy még a széke is felborult.
-Aizawa ezt most rád kell hagynom- remegett meg a férfi hangja- Nekem sürgősen értesítenem kell valakit- azzal kirohant a szobából.

Újabb kínos csönd következett, majd a fehér sálas tanár fáradtan felsóhajtott.
-Midoriya Izuku tizenöt éves, képessége: nincs. Anyja: Midoriya Inko- mondta unottan, mintha már több ezerszer elolvasta volna az aktám vagy mit- Tudod mennyi ideje tűntél el?
-Nem- ráztam meg a fejem- Talán egy éve?
-Igen- bólintott- Miért csatlakoztál a Gonosztevők Szövetségéhez?
-Váó! Éles váltás. Ezzel könnyű megtéveszteni az amatőröket- jegyeztem meg magamban, majd dühös arckifejezéssel felálltam és az asztalra csaptam- Én nem csatlakoztam azokhoz!- persze színészkedés volt az egész.
A férfi szeme vörösen villant, mire én éles, szúró érzést éreztem a mellkasomban. Visszaroskadtam a székre, egyre jobban ziháltam.
-Kérem hatástalanítsa a...képességét- néztem rémülten a tanárra, aki szintén le volt döbbenve- Kérem...mindent elmondok, amit csak tudok...csak ne használja a képességét.
Teljesítette a kérésemet, a légzésem lassan újra normális lett. A mellkasomban is enyhülni kezdett a fájdalom.

-Az aktádban az áll, hogy egy éve leugrottál az iskola tetejéről és meghaltál. Először arra szeretnék választ kapni, hogy miért vagy mégis életben.
-Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy minden elsötétült, majd egy kórházi szobára emlékeztető helyiségben ébredtem fel- néztem végig a tanár szemébe, ha most oldalra nézek, akkor rájön, hogy valami itt is hibádzik- Nem engedtek ki sokszor, abból a szobából, ahol voltam tegnap is. Enni- innivalót kaptam, de sosem beszéltek hozzám túl sokat. Ha foglalkoztak is velem azt is csak azért, mert valamiért lett képességem- hallgattam el, mint aki még mindig nem bírja felfogni, hogy mi történt.
-Erről is szeretnék többet megtudni, hiszen téged képesség nélküliként regisztráltak, folytasd kérlek- mondta a férfi összevont szemöldökkel, de a szemébe már ott csillogott a együttérzés halvány fénye.
-Valamit csináltak velem, szóval most van egy gyógyító képességem, szerintem az tart életben. A másik pedig a közlekedésben segít, teleportálni tudok.
-A közlekedésben? Ezt hogy érted?- vonta fel kérdőn a szemöldökét.

Én erre óvatosan felálltam, így már is láthatóbbá vált a féloldalas enyhén balra dőlő állásom. Hogy még jobban észrevehetőbb legyen, addig szerencsétlenkedtem a megbilincselt kezemmel, míg fejjebb nem tudtam húzni az éget nadrágom szárát. Én már hozzászoktam, hogy tiszta heg a bal lábam, de a látványra a tanár arcán színtiszta elborzadás látszott.
-Ezt ők csinálták veled?- kérdezte.
-A lábam még az ugrás miatt lett ilyen, de igen a többi az ő munkájuk- hazudtam, mint a vízfolyás- A Fantomot Toga Himiko játszotta az én alakomban- mutattam meg a tű szúrásokat, amit úgy gyógyítottam be, hogy pár hónaposnak látszódjanak- Hosu-ban és az Edzőtáborban pedig én voltam jelen. Azzal fenyegettek, hogy bántani fogják az anyukámat. Szóval tettem amit mondtak, kivéve, amikor az a kis srác veszélyben volt, akkor kockára tettem mindent. Meg is lett a bőjtje- mutattam az arcomra, az orromnál lévő hegre, amin most ott volt a ragtapasz.
-Rendben úgy látom nem hazudsz. Már csak egy kérdésre kéne válaszolnod. Ismered Bakugo Katsukit?
-Tényleg! Kacchan! Ő teljesen kiment a fejemből!- azzal színlelt idegességgel kotorászni kezdtem a belső mellény zsebemben- Ugye rendben van?! Életben van még?!- kérdeztem miközben végre a markomban éreztem a fiolát.
-Fizikálisan megúszta pár karcolással, viszont úgy tűnik, hogy elvesztette a képességét- sóhajtott nagyot a tanár.
-Ezt sajnos megerősíthettem, végig kellett néznem ahogy elveszik a képességét...viszont...- azzal kinyitottam a kezem benne a kis üvegcsével és elmosolyodtam- Arra még a Szövetség sem számított, hogy egy olyan "képesség nélküli lúzer" mint én, képes ellopni ezt.

A férfi szeme elkerekedett, óvatosan átvette tőlem a kapszulát és ami nagyon meglepett rámosolygott.
-Tudod amikor beléptem ide azt hittem, hogy egy vérbeli gonosztevővel fogok húzza-vonát játszani. Erre itt vagy te, aki egy év nyomás alatt sem vált gonosszá és megmentett valakit. Már csak egy kérdésem maradt. Midoriya Izuku lenne kedved az UA- ba járni?
Ledöbbentem. Soha nem hittem volna, hogy ilyen egyszerű lesz eljutni a UA-ba. Valamitől kicsit összeszorult a szívem, miközben ránéztem a tanárra.
-Ne, ne, ne! Miért?! Az istenért! Miért van nekem bűntudatom?!- szidtam le magamat, de gyorsan elhesegettem inkább ezt az érzést és újra ránéztem a férfira.
-Uram...- kezdtem, de máris félbeszakított.
-A sensei is megteszi.
-Sensei az ajánlatta megtisztelő és legszívesebben ugranék egy ilyen lehetőségre, de mivel Kacchan is az ön osztályában van, másik tanár meg nem értené meg a helyzetet. Szóval a legnagyobb tisztelettel elutasítom.
-Midoriya-kun jól ismered Bakugo-t, akkor miért nem akarsz egy osztályba járni vele?
Hát úgy látszik ez a tanár nem tágít a témától, így úgy döntöttem, hogy most az egyszer az igazságot mondom.
-Kacchan a régi iskolánkban folyton piszkált engem, részben e miatt is ugrottam le a tetőről- motyogtam.
-Akkor majd én figyelek Bakugora. Két hét múlva gyere az iskolába. Addigra megkapsz minden tanszert, meg ilyeneket. Nem ellenkezhetsz- nézett rám szigorúan, amikor már nyitottam a számat- Meg kell figyelnünk, hogy nem-e vagy veszélyes, vagy, hogy a képességed nem-e instabil. Erre pedig a legjobb hely a UA- azzal leszedte a kezemről a bilincset.

-Egyenlőre hazaengedünk. Kövess- mondta a tanár, azzal már ki is lépett a kihallgató szobából.
Én meg rohantam utána, már amennyire a rohanás nálam lehetséges. Csak a rendőrség bejáratánál értem utol, ahol azzal a nyomozóval beszélt, aki a kihallgatás elején kirohant a teremből.
-Elnézést, de anyukámat értesíte....- kezdtem bele a mondatba, de ekkor valaki szoros ölelésbe zárt.
-Izuku!- bőgte anyám miközben egyre szorosabban szorított- Sosem hittem volna, hogy még viszont látlak.

Fokozódó izgalmak ugye?😂😂😂 Nem kell aggódni, jön még cliff henger a történetben.😂😂😂