The Different Way [Villain AU] (BEFEJEZETT)

Tábori rajtaütés 2

Lapultunk a bokroknál, mint a berezelt nyulak. Éreztem a hideg földet magam alatt. Csak abban reménykedtem, hogy az akció után nem dőlök lázasan az ágynak. Közben az ösvényen folytott veszekedés bontakozott ki. Az egyik hangot egyből felismertem.
-Ne védjetek idióták! Az összes gonosztevő arcát lerobbantom a p★csába!- ordibálta Kacchan.
-Nélkülem már rég felnyársalt volna, az a fogas gonosztevő. Szerencse, hogy Shoji felénk terelte Tokoyamit.- szólt közbe egy másik hang, amit pedig mintha Dabi ismert volna fel.
-Ezek szerint elkapták Moonfish-t, és egy ideje már az altatógáz szagát sem érzem- gondolkodtam magamban.
-Kussolj Félarcú Barom! Nem kell védenetek! Magamtól is elboldogulok!- bődült újra Kacchan hangja, mire én ujjaimat szájként mozgatva paródizálni kezdtem.
Erre Dabi lekevert nekem egy tockost, de látszott rajta, hogy alig bírja visszatartani a röhögést.

A fülemben megreccsent a mikrofon.
-Deku kezdenek rosszra fordulni a dolgok, lassan a kimenekítési zónához kell mennünk- szólt Giri nyugodt hangon- Hány embert tudsz te elvinni?
Mivel nem válaszolhattam, legalábbis nem szavakkal, ezért elkezdtem szabályos ütemekben üttögetni a fülembe lévő kis készüléket, azaz magyarán mondva morzésztam.
"Most nem tudok beszélni, a célpont pont előttünk van. Az emberek számát illetően, egyenlőre kettő nálam a maximum"- párszor még elismételtem a kopogás sorozatot, majd vártam.
-Értettem, akkor hozd Togát és Twice-ot, a többiekről majd én gondoskodom.
"Köszi Giri, te vagy a legjobb"- kopogtam le, majd Dabi felé fordultam és a hátát üttögetve szóltam neki.
"Tiétek a terep, csak csinálj egy elterelést, hogy leléphessek. Kurogiri fog értetek jönni. A célpontot mindenképp fogjátok el!"- ezt is elismételtem párszor, mire a fekete hajú srác mérgesen felém fordult és a homlokom ütötte le a választ.
-"Még mindig itt vagy?! Elsőre is megértettem, nem kellett volna még háromszor elismételni! Menj! Ezt a helyzetet bízd ide! Elterelést kértél? Megkapod!"- azzal rányomta a kezét a mellettünk lévő fára, ami kéken lángolni kezdett.
Én erre felmutattam a hüvelykujjam, és már mentem is Togáért.

-Már legalább tíz perce várjuk Dabiéket- nyafogott Toga- Nem kéne itthagynunk őket?
-Viccelsz?! Shigaraki ki is nyírna ha nélkülük mennénk vissza. Mindjárt itt lesznek nyugi.
-Jutt eszembe ezt még Giran akarta odaadni neked- tartott fel a lány egy szájmaszkot- Rajta, próbáld fel!
Óvatosan vettem a kezembe és óvatosan csatoltam is fel. Az illegális cuccok általában veszélyesek, de úgy látszik ez most egy kivétel.
-Illik hozzád. Nevetségesen nézel ki!- jött Twice válasza, de nem is vártam tőle többet, hiszen kizofrén.
Toga felé fordultam, aki őrülten mosolygott.
-Na mostmár tényleg gonosztevőnek nézel ki. Csak Dabiék ne késnének- tért vissza az eredeti témára.

Mintha csak erre a végszóra vártak volna, megnyílt a portál, csakhogy többen estek ki rajta, mint amire számítottunk. UA-s diákok szorították a földre Compress-éket. Hálát adtam a sorsnak, hogy fent van a maszk, mert kapásból három diákot is láttam, akik felismerhetnének nélküle. Ott volt a szemüveges srác, ha jól emlékszem Iidának hívják, a felemás hajú srác és Uraraka a plázából. Láttam, hogy Compress övéről lecsatolnak egy kis erszényt. Barátaink eközben valahogy kivergődtek a diákok alól. Eltűnhettünk volna, hisz tudtuk, hogy nem azokban az üveg golyókban vannak a célpontok. Mégis vártunk, hogy lássuk a reakciójukat, mögöttünk már úgyis ott kavargott Kurogiri lilás örvénye.

-Srácok ez csak Todoroki-kun jege!- kiáltott fel Uraraka.
-Egy jó tanács legközelebbre, ha egy bűvész megmutatja, hova rejtett el valamit, akkor számítsatok rá, hogy az csak egy elterelés- vette elő Compress a maszkjából a két igazi golyót, ami a célpontokat rejtette.
Sok dologra fel voltunk készülve, csak arra nem, hogy az összes hősjelölt egyszerre ront nekünk. Compress feldobta a levegőben a golyókat. Az egyiket elkapta egy hatkarú srác a másikért pedig már rohant is a felemás hajú srác. Szerencsére Dabi gyorsabb volt és konkrétan a srác szeme előtt kapta el a golyóbist.
-Milyen szomorú. Todoroki Shoto- mosolyodott el gúnyosan- Compress! Bizonyosodjunk meg róla, hogy a célpont van nálunk.
Én közben intettem Togáéknak, hogy menjenek át a portálon, nem kellett sokáig győzködni őket. Mire újra hátrafordultam már csak a hűlt helyüket találtam. De ez most nem is érdekelt, mert Mr. Compress végre hatástalanította a képességét.

Itt volt a sorsdöntő pillanat, mert vagy bukunk mindent, vagy teljes győzelmet aratunk. Rettegve figyeltem a Dabi kezében lévő üveg golyót, szugeráltam, hogy Kacchan legyen benne. Amikor megláttam az égnek álló, szőke szénaboglya hajat, megnyugodtam, sőt legszívesebben a levegőbe bokszoltam volna. De ezt inkább a bázisra tartogattam. Fekete hajú barátom a nyakánál fogva húzta be Kacchant a térkapuba. Régi ellenségem kitartóan kapálozott, de Dabi megnyomott egy pontot a nyakán, amitől elájult. Eltűntek a portálban én pedig ráeszméltem, hogy egyedül maradtam. Olyan gyorsan indultam el a térkapuhoz, amilyen gyorsan csak tudtam, ha a diákok rájönnek, hogy csak én maradtam, akkor vajmi kevés esélyem lesz a győzelemre. A portál előtt még megálltam és hátranéztem. A UA-s diákok egymást vígasztalták és bátorították.
-Talán mégse olyan reménytelen dolog hőssé válni- mosolyodtam el a maszk alatt- Várjunk, nem! Ezt hívják agymosásnak! Emlékezz miért vagy itt!- hordtam le magam, majd beléptem a portálba.

A másik oldalon óriási üdvrivalgás fogadott. Csak pislogtam össze-vissza. Mindenki ünnepelt én meg csak álltam, teljesen elhagyatottan. Dabi vett először észre, vidám arccal lépett oda mellém.
-Na itt a mi kis csodabogarunk! Neki köszönhetjük, hogy most nem egy cellában csücsülünk!- ordította oda a többieknek.
-Mégis mi folyik itt?- kérdeztem.
-Végrehajtottunk egy öngyilkos akciót, méghozzá sikeresen. Mégis mire számítottál? Ügyes voltál kölyök- borzolta össze a hajamat, ami újra a normális zöld színű volt.
-De ugye a célpont...- kezdtem el.
-Ne idegeskedj már ennyit. Handyman figyeli és amúgyis belenyomtunk egy adag altatót- mondta Dabi- Szerintem beszédet kéne mondanod- tette hozzá.
-Huh?! Nekem?! Mégis miért?! Ti sokkal többet dolgoztatok.
-Butus! Nélküled Muscular tombolni kezdett volna. Te tartottad össze a csapatot- bokszolt finoman a vállamba Toga- Innentől kezdve nem lehet nehéz összehoznod egy pici beszédet.
Beletörődtem a többség akaratába, hisz úgysem fognak addig békén hagyni. Felálltam egy normális székre, majd a támlájára helyezve a testsúlyom dőlni kezdtem, na ja...csak túl becsültem a szék strapabíróságát, mert az egyik lába kitört. Már megint az utolsó pillanatban reagáltam. Át léptem a bár asztalára. A szék pedig billegve ugyan, de újra normális helyzetbe került. Kész csoda így háromlábbal, meg az is, hogy nem estem pofára, mint általában.

Végignéztem a szobán ahol mindenki engem figyelt. Várakozással teli csend vette át az üdvrivalgás helyét. Lecsatoltam a maszkokat, mert ezt eddig elfelejtettem. Felnéztem és elmosolyodtam, próbáltam leplezni a lámpalázamat.

Mindig visszaolvasom a fejezeteket és azt kell mondanom, hogy szerintem ez lesz az egyik kedvencem.😅😊 Remélem ti is élveztétek. 😁