The Different Way [Villain AU] (BEFEJEZETT)

Lelepleződés

Végre visszaértem a Kollégiumba. Gyorsan megcsináltam a feladott házikat, majd leültem az asztalhoz. Az angol vizsga miatt nem kellett aggódnom. A Doktor miatt van pár olyan idegen nyelv, amit folyékonyan beszélek. Az angol szerencsére közöttük van. Mégsem volt teljesen haszontalan a "feltámasztásom".
-Mi a fenét csináljak?- dőltem hátra a székkel- Ma akartam adatokat lopni az igazgató számítógépéről- sóhajtottam fel- Most Aizawa miatt, sokkal óvatosabbnak kell lennem és még az az idegesítő srác is ott van. A fenébe is!- bokszoltam a levegőbe, mire elvesztettem az egyensúlyom és hátradőltem.
A fejem nagyot koppant a padlón a szék támlájával együtt.
-Áucs! Ez piszkosul fájt!- tapogattam át a fejem, hátha vérzik valahol- Néha azt kívánom, hogy bárcsak másvalaki lennék, aki nem ilyen szerencsétlen.

Nagy nehezen újra felállítottam a széket, közben még mindig a fejemet fogtam, aztán hirtelen tágra nyílt a szemem.
-Ez az! Úgy osonok be, hogy nem önmagam vagyok!- kezdtem el kotorászni a legalsó fiókban.
Nagy nehezen sikerült előhalászni pár álcázó füstgolyót, amiket a nyári tábor óta hurcolok magammal. Mindegyik golyóbis ugyanolyan füst szürke volt, pár árnyalatni különbséggel.
-Tényleg fel kéne már címkéznem őket- sóhajtottam- Hát akkor próba szerencse- választottam ki egyet találomra.
Oda álltam a tükör elé, becsuktam a szemem és összenyomtam a golyót. Csak egy köhögő roham és a füst felhő elülése után nyitottam ki a szemem.
-Pffff, hahaha!- törtem ki röhögő görcsben a látvány miatt- Komolyan ezek az izék eddig a legjobb találmányaim!- bámultam meg magam a tükörben.
A hajam barnás-vöröses a szemem pedig aranysárga lett, valamint megsokszorozódtak a szeplőim.
-Jobb ha indulok, csak egy óráig tart a hatásuk- vettem fel a sötét színű All Might-os pulcsit.
Odaléptem a nyitott ablakhoz, mire Hiro rám károgott.
-Shhh! Azt akarod, hogy észrevegyenek?!- szidtam le suttogva a madarat- Nem én lopom el az adatokat, hanem a "Fantom", szóval nem értem mi bajod- azzal már ki is lendültem az ablakon.
Esés közben teleportáltam az iskola hátsó bejáratához és szerencsésen pont egy bokorban landoltam.

Elosontam az ajtóig figyelve, hogy a kamerák ne vegyenek észre. A riasztó kiiktatása után nekiestem az ajtó kinyitásának. Nem használhattam az iskolai kártyámat, mert akkor egyből rájönnének, hogy ki a kém. Végül nagy nehezen kinyitottam az ajtót, anélkül, hogy sérülést okoztam volna a zárszerkezetben.
-A legjobb az lenne ha egy tanár belépő kártyáját tudnám megkaparintani- gondoltam magamban.
Lépéseket hallottam mire gyorsan teleportáltam egyet, ami kicsit félre sikerült.
-Miért van itt ilyen sötét- nyögtem magamban, miközben az egyik tartó oszlop átkarolásával, próbáltam elkerülni, hogy elérjen a zseblámpa fénye- Persze, hogy most nincs nálam a hős ruhámhoz használt szemüveg- csúsztam le, amikor végre elment az őr.
Pár lépés után valami aprót csattant a talpam alatt. Lehajoltam és megnéztem az ablakon beszűrödő holdfényben.
-Ilyen szerencsém nincs! Az őr belépő kártyája!- ujjongtam gondolatban.
Felmentem az első lépcsősoron, majd lábujjhegyen elkezdtem haladni a folyosó másik oldala felé. Úgy az út közepén járhattam, amikor két dolog is megállásra kényszerített. Először is a fehér varjú, aki a nyitott ablakon berepülve a vállamra telepedett, másodszor pedig a halk sugdolózás, ami az egyik teremből hallatszódott ki. A lehető legcsendesebben odalopóztam a résnyire nyitott ajtó mellé és hallgatózni kezdtem.

-Hogy halad All for One szóra bírása Eraser?- hallottam meg az igazgató vékony hangját.
-Végre valami izgalmas!- csillant fel a szemem, majd ránéztem a vállamon ülő Hiro-ra- Ha egy hangot is meghallok tőled, akkor annak nem lesz jó vége- tátogtam hangtalanul, majd újra a beszélgetésre összpontosítottam.
-Eddig minden kísérletünk kudarcba fulladt, egyetlen szót sem bírtunk kihúzni belőle- mondta a tanárom- Kitartóan próbálkozunk tovább, bár az egész csapat kicsit reményvesztett.
-Ez esetben mi van azzal a tervvel, hogy beküldjük Midoriya Izuku-t?- kérdezte Nezu igazgató
-Igazgató ezt nem gondolhatja komolyan!
-Ha az a gonosztevő tényleg csak a diákoddal hajlandó beszélni, akkor megér egy próbát, nem? Természetesen nem egyedül lesz a bent All for One-nal, az túl veszélyes lenne.
-Még így is túl rizikós! Az is lehet, hogy Midoriya a kém! Ha ő az, akkor veszélyes beengedni a Tartaroszba- ellenkezett tovább Aizawa-sensei.
-Akkor egyezzünk meg valamiben Eraser. Ha Midoriya átmegy az Ideiglenes Hősengedély Vizsgán, akkor beviszed a Tartaroszba. Ellenkező esetben próbálkozhatsz tovább a saját módszereiddel.
-Rendben, akkor mentem is, még ki kell javítanom az 1A matek dolgozatait- közeledtek a lépések az ajtóhoz.

-Oó! Jobb ha elhúzok mielőtt észrevesznek!- felálltam és csöndben felmentem a következő emeletre, ahol mellesleg az igazgatói iroda is volt.
Megpróbáltam fokozni a gyaloglási tempómon, most van a legnagyobb esélyem észrevétlenül belopózni, amíg az igazgató abban a teremben van. Elővettem az őr kártyáját és reméltem, hogy elég lesz ahhoz, hogy bejussak az irodába, ám már az üveg ajtónál megtorpantam.
-Francba! Nem figyeltem az időre- suttogtam magam elé, miközben a halvány tükörképemet néztem.
Az álcázó füstgolyó hatása már majdnem teljesen elmúlt, már csak pár hajtincsem virított barnán.
-Ha már idáig eljutottam, akkor ennyi miatt már nem fordulok vissza!- húztam el a kártyát a leolvasó előtt, mire az üveg ajtók hangtalanul kinyíltak.

Viszonylag gyorsan sikerült megtalálnom azt a gépet, amin a titkos iskolai adatok voltak. A jelszó feltörése már kicsit keményebb dió volt, de két perc agyalás után azt is sikerült megoldanom. Beraktam a gépbe azt a pendrive-ot, aminek a nyomát nem lehet visszanyomozni, majd találomra kiválasztottam egy mappányi adatot és rákattintottam a másolásra.
-Gyerünk! Nincs sok időm! Tölts gyorsabban!- ösztökéltem a zöld csíkot a képernyőn.
Végül, egy órának tűnő várakozás után, végre valahára az összes adat átjött. Kiszedtem a pendrive-ot, majd szépen kikapcsoltam a számítógépet. Kicsit megpihentem. Leültem a padlóra és kinéztem az ablakon, majdnem teljesen felhőtlen volt az ég. Ha az utcai lámpák nem lettek volna, akkor biztos látszottak volna a csillagok. Hiro, mint mindig amikor valami gonosztevőre jellemző dolgot csinálok, most is csak bámult engem. Valahol mélyen én is éreztem, hogy hiba ezt csinálnom, de az ilyen gondolatok, érzések mindig csak másodpercekig maradtak meg bennem.

-Mostmár ideje mennem- mondtam magamban, majd felálltam.
Zsebre vágtam az adatokat és már épp nyitottam volna az ajtót, amikor felkapcsolódott mögöttem egy zseblámpa. Egy másodperc leforgása alatt olyan lettem, mint az őz az úttest közepén, vagyis teljesen földbe gyökerezett a lábam. Ha ez még nem lett volna elég, már hallottam, hogy valaki közeledik a folyosón.
-Lám, lám, lám. Úgy látszik mégsem csalnak a megérzéseim, Miszter Nem Én Vagyok A Kém- hallottam meg az ismerős hangot.
Pár másodpercig még pánikoltam, majd két levegővétel után mosolyogva fordultam meg.
-Elismerem alábecsültelek Shinsou-kun- mondtam gúnyosan- Mit akarsz most tenni?- húztam gonosz mosolyra a számat.

Hahaha! Akkor erre a hétre ennyi lenne drága olvasók. Ehhez a fejezethez nehéz volt kérdést találni, de végül a következő mellett döntöttem.

Kérdés:
Ki lehet a másik kém? (Ha egyáltalán van)