The Different Way [Villain AU] (BEFEJEZETT)

Bizalmatlanság

-Kölyök? Kölyök!... Midoriya Izuku!- nyitottam résnyire a szemem a szólongatásra- Gyerünk kölyök! Ébredj!- hajolt valaki a fejem fölé.
Teljesen kinyitottam a szemem, de még így is csak homályosan láttam.
-Szuper! Végre fent vagy!- vettem ki egy fehéres-szürke hajú srác alakját- Ideje visszamenned a többiekhez!- mondta, majd homlokon pöckölt.
Elnyelt a sötétség, amitől megijedtem, mert kísértetiesen hasonlított ahhoz, amikor meghaltam. A vakító fehérség úgy nyílt meg, mint egy kapu.

Kinyitottam a szemem és elsőként Hiro-t láttam meg, aki az arcomba bámult.
-Ki a hajamból te hülye madár!- ültem fel hatalmas lendülettel az ágyban, a pólóm kicsit átizzadt. Eszméletlen gyorsan vettem a levegőt.
-Csak álmodtam!- suttogtam magam elé, eközben a fehér varjú megült az ágy végén lévő fémen- Hm? Miért vagyok a gyengélkedőn?- néztem körül- Nem emlékszem, hogy megsérültem volna.
-Midoriya Izuku látom felébredtél...- jött be a szobába Recovery Girl-...akkor végre leszidhatlak- komolyodott el.
-De hát...én nem csináltam semmit- motyogtam.
-18 ember és saját magad teleportálása az neked semmi!? Meg is halhattál volna! Az volt a szerencséd, hogy az egyik osztálytársad még itt volt a gyengélkedőn!- csattant fel az apró asszony, mire engem kirázott a hideg- Megvizsgáltalak Midoriya, ha ezzel a technikával akarsz harcolni, akkor először kezd 10 emberrel magadon kívül. Sőt azt mondom, hogy legyen 10 ember a maximum, amit egyenlőre teleportálhatsz- váltott barátságosabb hangnembe- Visszamehetsz az osztályodhoz- nyomott a kezembe egy nyalókát.
-Rendben, köszönöm- mondtam és szinte kiugrottam az ágyból.
A hős ruhám volt rajtam, de teljesen szárazon, valamint kötés a jobb kezemen.
-Mi történt a kezemmel? Biztos még az erdőben felsértette pár faág- legyintettem magamban, majd kiléptem az ajtón.

-Deku-kun! Jól vagy?! Egyszerűen összeestél az aulában!- kezdett el hadarni az egész osztály, amint beléptem a terembe.
-Minden rendben van. Semmi bajom- túrtam idegesen a hajamba- Bocsánat ha aggodalmat okoztam.
-Oi! Kocka! Látom semmit sem változtál! Csak te lehetsz ilyen béna, hogy össze esel a képességed miatt!
-Kacchan. Pffff- próbáltam nem elröhögni magam- Veled meg mi történt?- kérdeztem a srác két begipszelt kezére mutatva- Még te beszélsz a felelőtlen képesség használatról?- nevettem fel hangosan.
-Midoriya! Nem szép dolog mást kigúnyolni- emelte fel a hangját Iida.

Fellobbant bennem a düh. Mégis mi köze van Iida-nak ahhoz, hogy most végre visszaszólok Kacchan-nak.
-Ő évekig szívatott és kigúnyolt engem! Nem értem mi a gond, ha most fordult a kocka!- néztem farkasszemet a másik sráccal- Te hogy éreznéd magad ha az első pár évedben folyamatosan szekáltak volna! Nem tudod milyen ugye?! Egyikőtök sem tudja! Hát elárulom, hogy nagyon szar! Az én álmomat földbe tiporták öt éves koromban, de persze, sajnáljuk csak "szegény" Kacchan-t!- mondtam dühösen.
-Deku-kun! Elég! Ez nagyon gonoszul hangzik!- ragadta meg a kezemet Uraraka, ezzel kizökkentve engem.
-Bocsánat. Elragadtak az indulataim- mondtam hűvösen, majd kihúztam a lány kezei közül az enyémet, és visszaültem a padomhoz.

A nap további részében nem szóltam senkihez. Lesütött szemmel szorgalmasan jegyzeteltem. Ha feltettek egy kérdést, csak akkor voltam hajlandó kinyitni a számat. Hiro az ablakból figyelt, amitől csak még szarabul éreztem magam.
-Hogy a fene egye meg! Nem veszíthetem el ilyen könnyen a hidegvérem. Pedig már majdnem teljesen megbíznak bennem! Pont most kell elszúrnom!?
Megszólalt a csengő, a mai napon utoljára. Present Mic már bent sem volt a teremben, a többiek is már pakoltak. Elindultunk kifelé, de valamiért megtorpantam az ajtóban, eltorlaszolva ezzel az osztálytársaim elől a kijáratot.
-A fenébe is! Miért csinálom ezt!?- morgolódtam magamban.
Megfordultam és lesütöttem a szemem.
-Srácok...sajnálom, azt a kirohanást. Elfelejthetnénk?- szorítottam össze az öklöm a hátam mögött.
Valahogyan most nem bírtam eldönteni, hogy igazából mondom, vagy megint csak hazudok.
-Senki sem kíváncsi erre, hülye Deku!- lökött el Kacchan, majd kilépet a teremből.
-A köcsögség minta királya épp most távozott- mondta Kaminari suttogva, majd kezét nyújtva felsegített- Néha nem értem miért lógok vele. Tudom, hogy ez nem mond neked sokat, de mi is szenvedtünk eleget a képességeink miatt- mutatott hátra az osztályra- Teljesen normális ha néha kiakadsz.
-Kösz- mondtam mosolyogva- Ezt észben fogom tartani.

-Midoriya te nem jössz vissza a Kollégiumba?- kérdezte Todoroki.
-Igen! Gyere Deku-kun. Menjünk vissza, elég fárasztó nap volt a mai- mondta Uraraka is.
-Szívesen mennék, de még be kell ugornom a Támogató tagozatosok laborjába. Van még egy kis munka a hős ruhámon. Utána majd jövök én is.
-Rendben, akkor szia- intett nekem Uraraka.
Megfordultam és elindultam az ellenkező irányba, fel a lépcsőn, majd végül már ott álltam a jobb oldali folyosó első ajtajánál. Egyszerűen benyitottam mindenféle kopogás nélkül.
-Hatsume kéne egy kis finomhangolás a védőszemüvegemhez. Nem baj, hogy..... Aizawa-sensei!? Maga miért van itt?!- váltottam hangnemet a mondat közepén.
-Midoriya. Veled később akartam beszélni, de végülis így is jó. Ismered Hitoshi Shinsou-t?- kérdezte Aizawa fáradt hangon, mire én beljebb léptem és megláttam a srácot.
-Igen, már volt szerencsém találkozni vele- mondtam kísértetiesen nyugodt hanggal.

-Ülj le. Beszédem van mindkettőtökkel.
Leültem arra a székre amelyre a tanárom mutatott. Csöndben vártam, hogy miről akar beszélni Aizawa.
-A riporterek bejutása az iskolába, USJ megtámadása, a Hosu incidens, a nyári edzőtábor tönkre tétele és végül a Kamino incidens- sorolta fel a tanárom- Hosu és az edzőtábor Midoriya "közreműködésével" történt. A többiről tudsz valamit?- kérdezte szigorú tekintettel.
-Kamino-ról még tudok. Visszanéztem azokat a videókat- vontam meg a vállam- A többiről fogalmam sincs.
-Mire jó ez az egész!? Ha az utolsó három akcióban benne volt, akkor biztos, hogy a többiben is!- csattant fel a mellettem ülő srác- Ő a kém és kész!
-Kém? Miért lennék az?- kérdeztem nyugodtan, közben magamban pánikoltam.
Mielőtt folytathattuk volna Aizawa-sensei szeme vörösen villant. A mellkasomban megint éles fájdalom hasított, ha nehezen is, de ülve maradtam és nem estem össze. Ezzel a húzással a tanárnak sikerült mindkettőnket elhalgatatnia.
-Midoriya-val szemben ugyan még van pár kételyem, de szerintem most valaki más van a dologban- szüntette meg a képességét a tanár- Már az év elkezdése óta furcsa nekem pár diák az évfolyamból, de először titeket kérdezlek. Szerintetek ki a kém?

-Ő!- vágtuk rá Shinsou-val egyszerre, egymásra mutatva.
-Ha így vélekedtek, akkor nem bánom, hogy titeket kérlek meg, hogy találjátok meg a kémet.
-Heh?! Vele?!- mutattam újra a lila hajú srácra- Akkor kémkedjek a kém után, vagy dolgozzak össze vele?! Döntse el Sensei!
-Tőlem egymás ellen is harcolhattok, csak vizsgáljátok meg azokat a diákokat, akiknek a névsorát oda adom- mondta Sensei fáradtan- Nekem nincs időm ilyenre. Holnap megkapjátok a listát. Ha megtudom, hogy megfigyelés helyet egymásnak estek, akkor annak garantáltan nem lesz jó vége- nézett ránk szigorúan, majd kilépett az ajtón.
-Na akkor én is megyek- álltam fel nyújtózkodva- Holnapra úgyis elfelejti Aizawa-sensei ezt a hülyeséget.
-Akkor is te vagy a kém- bökte oda a másik srác.
-Te is gyanús vagy nekem, de ha megbocsátasz nekem holnap angol vizsgám lesz- azzal felkaptam a táskám és már kint is voltam az ajtón.

Szóval egy rész kész, természetesen, mint mindig kettesével. Viszont ide is muszáj raknom egy kérdést 😅.

Szerintetek a rész elején ki ébresztette Dekut?