The Different Way [Villain AU] (BEFEJEZETT)

A Szövetség kicsit másképp

Döbbenten, tátva maradt szájjal álltam az ajtóban. Bámultam a bárnál nyugodtan beszélgető "vendéget", akinek Kurogiri próbált elmagyarázni valamit az italról. A hős végre rám nézett és elvigyorodot.
-Megmondtam, hogy még találkozunk, nem igaz Öcskös?- intett Hawks még mindig vigyorogva.
-M-Mi a...mi a...MI A FRANCOT KERESS EZ ITT!?!?- fordultam az éppen a szobába belépő Dabi felé.
-Ööö....Erre muszáj válaszolnom?- nyújtózkodott a fekete hajú srác.
-Igen! Muszáj!- rángattam meg Dabi kabátját talán kicsit túl hisztérikusan is.
-Nyugi, idegesebb vagy, mint általában Deku- húzta ki a kezemből a kabátját fapofával- Elfelejtettem szólni. Pár hete már győzködöm ezt az idiótát, hogy csatlakozzon hozzánk- mutatott hátra a szárnyas hősre.
-Ritka fárasztó tudsz lenni- mondta Hawks a fekete hajú srácnak- Szóval végül beadtam a derekam és eljöttem.
-Ő az új tagunk- magyarázta nekem Dabi- Te meg ritka idegesítő vagy!- vágott vissza a hősnek
Értetlenül álltam a hihetetlen történések előtt.
-Először All for One, majd Kaminari, végül ez. Komolyan. Nem hittem volna, hogy várni fogom azt a napot, amikor bekapcsolom a gépem- gondoltam magamban, majd csöndben eloldalogtam szobám.

-Nem, nem, nem! Ne merj elmenni!- húzott vissza Toga a bárban lévő kanapéhoz.
-Toga?- örültem meg a lánynak, aki most a legnormálisabban viselkedő személynek számított a szobában- Én nem értek már semmit se- panaszkodtam.
-Azt veszem észre. Mondjuk a helyzetedet tekintve meg is és értem, All for One pici fia- mosolyodott el Toga gúnyosan.
-HOGY TUDTAD EZT MEG?!?!- kiáltottam rá a szőke hajú lányra, mire az egész terem elcsendesedett.
-Hoppácska! Asszem ez az én saram- emelte fel a kezét a bárszéken ülő Hawks, mintha csak az iskolában jelentkezne- Egy órája küldték el a hírt a ranglista első három hősének. Bocsiiiiii- tette össze a kezét a hős és úgy nézett rám, mint egy ötéves gyerek akit leszidtak.

-Uhhh- dőltem rá a kanapé egyik párnájára- Ez kész katasztrófa!- dünnyögtem
-Ugyan Kölyök! Ez nem nagy dolog- mondta Dabi bátorítóan- Ha ez segít, akkor szerintem az én apámnak is a börtönben kéne zárni...- mondta-...mondjuk a föld alatt, vagy a Pokolban még jobb helye lenne- tette hozzá elgondolkodva.
-Az én apám a Tartaroszba van- mondta Hawks, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk.
Mindenki, velem együtt, döbbenten meredt a szárnyas hősre, aki nyugodtan kortyolt egyet az italából.
-Egyre nagyobb a kísértés, hogy itt helyben kinyírjam- jelentette ki Toga hangosan.
-Pfffff. Hahaha!- kuncogtam el magam.
Ez végre kizökentett egy kicsit a bús komorságból és kicsit újra normálisnak éreztem magam.

-Szóval mi is volt azzal, hogy befejezted a kémkedést?- kérdezte valaki mögülem, mire én össze rezzentem.
-Ááá! Szia Handyman!- csicserget a szőke hajú lány.
-Erre nem érek rá Őrült szőke!- morogta Shigaraki, majd felém nézett én pedig sóhajtva feltornásztam magam a kanapéról.
Elég régóta vagyok a Szövetségnél, hogy tudjam, hogy Handyman beszélni akar velem. Követtem a főnökömet, aki egyenesen felfelé tartott a tetőre.

-Mégis meddig akartad ezt titokban tartani?- nézett hátra, miközben kinyitotta a tetőre nyíló ajtót.
-Mit is?- kérdeztem vissza.
-Ne játszd az idiótát, abból már van elég!
Kilépve szinte egyből leültem az épület széléhez és átkaroltam felhúzott térdeimet.
-Ha ordibálni szeretnél, akkor csak rajta. Ezen a héten az lenne a legbarátibb dolog.
-Azt most nem vettem bele a tervbe- vonta meg a vállát Shigaraki.
-Ha kérdeznéd a "szarul érzem magam" enyhe kifejezés- morogtam oda bunkón.
-Tudod, hogy most szívesen cserélnék veled?- vette figyelmen kívül a bunkózásom- All for One fiaként senki nem gátolna meg, hogy elpusztítsam az egész világot.
-Brühühü! Szegény főnök! Mindene megvan ami a világuralomhoz kell! Annyira sajnálom- ironizáltam dühösen.
-Itt helyben elporlaszthatlak tudsz róla?- vonta fel a szemöldökét Handyman.
-Jelenleg nincs is más vágyam- mondtam szarkasztikusan- Hajrá, mindent bele.
Viszont úgy látszik, hogy Shigaraki nem érti a szarkazmust, mert az utolsó pillanatban teleportáltam arrébb, mielőtt hozzáért volna a nyakamhoz, mind az öt ujjával.
-Látom el kell magyarázni, hogy mit jelent az irónikus beszólás- sóhajtottam egy hatalmasat.
-Oi! Mi ez a hangnem? A főnököd vagyok, ha nem tudnád!- emelte fel a hangját Handyman.
-Inkább mondanálak egy cikisen viselkedő báttynak, mint főnöknek. "Főnök"- tettem ki dühösen az idéző jelet, aztán rájöttem, hogy előbb beszéltem, minthogy át tudtam volna gondolni a dolgokat.
Shigaraki-n látszódott, hogy úgy öt másodperc múlva eljutt a tudatáig, hogy mit is mondtam pontosan, így kihasználtam az egér utat.

A másodperc tört része alatt ugrottam talpra, aktiválva az öngyógyításom, majd sprintelni kezdtem lefelé a lépcsőn. Végig rohantam a szobák előtti folyosón, majd a nappalin, közben folyamatosan egy gondolat járt a fejemben.
-Meg fogok halni! Most rendesen kihúztam a gyufát! MEG FOGOK HALNI!- csúsztam be a bár szobájába.
Utolsó erőmmel még egy hatalmas lendülettel át is ugrottam a pultot és lekuporodtam Kurogiri lábához.
-Kölyök?! Mi a sz.....- kezdte Dabi.
-Shhhhhhhh! Egy szót se! Senki nem látott bejönni ide! Különben takaríthattok utánam!- hadartam idegesen, majd újra vissza guggoltam a bár pult alá.
Mint kiderült pont időben.
-Esküszöm, hogy kinyírom!- hallottam Shigaraki erősen ziháló, de még így is eléggé félelmetes hangját- Hol van az az akasztani való Deku!?!? Ki kell nyírnom, de csak egy kicsit!- mondta rémisztő nyugodtsággal.
-Az előbb itt volt, de tovább ment- mondta Hawks, én pedig hálát adtam, hogy falaz nekem.
-Ja kirohant a bejárati ajtón- kontrázott Toga.
Kurogiri szokásához híven csendben maradt, mindig így volt, ha hazudnia kellett volna és inkább megtisztított pár italos üveget.
-Köszönöm az útba igazítást. Most megyek és megölöm!- mondta Handyman és kiviharzott a bázisról.

-Előjöhetsz! Kiviharzott az őrült kéz imádó!- hajolt át a pulton Dabi, mire én nagyot sóhajtottam.
-Köszönöm, hogy falaztatok nekem- könnyebültem meg.
-Szóval mivel fogod kiegyenlíteni a "számlát"- mosolyodott el gúnyosan Dabi.
-Nem! Ki van zárva! Nincs hozzá kedvem!- tettem karba a kezem.
-Az engem nem érdekel.

-Miről van szó?- kérdezte suttogva Hawks Toga-tól.
-Ha valamelyikünk kisegíti, vagy falaz a másiknak, akkor csinálnia kell valamit, hogy úgy mond kiegyenlítse a "számlát"- magyarázta a lány ugyanolyan halkan.

-Gyerünk Kölyök, nem olyan nagy dolog. Csak keverj mindnyájunknak egy italt úgy ahogy Giri tanította neked- unszolt tovább Dabi.
-Nem! Nem csinálok italt!- támaszkodtam rá az asztalra.
-Hát jó, nekem mindegy- adta fel a fekete hajú srác, ami soha nem jelent jót- Akkor most megkeresem Shigaraki-t és szólok neki, hogy itt bujkálsz előle- indult el az ajtó felé.

-Jól van, jól van! Nyertél!- emeltem fel megadóan a kezem, majd elővettem három poharat- Szóval ki mit kér?- sóhajtottam lemondóan, mivel ezen a héten ez a legnormálisabb dolgok közé tartozott, amit csináltam.
-Oké! Jól figyelj Öccskös! Ez lehet, hogy egy kicsit nehéz lesz- mondta Hawks- Amit én kérek az.....egy......- tartott nagy hatás szünetet a hős-.....citromos víz- mondta ki egyszerűen, mire a szobában felharsant a röhögés.
-Azt asszem meg tudom oldani- nyögtem ki két nevető roham között.
-Ennyire nem bírod a piát Madárka?- röhögte Dabi.
-Bírom az italt, csak szolgálatban vagyok- tette karba a kezét a hős- Még járőröznöm is kéne az este.
Ekkor gyorsan elé csúsztattam a kért "italt" kis napernyővel a szélén, mire újra felharsant a nevetés. Pár másodperc múlva viszont mindenki elhallgatott, rajtam kívül, mivel én tovább kuncogtam a poénomon.

-Pssszt! Deku! M-Mögötted- mondta Dabi, szinte hangtalanul tátogva, kissé ijedtebb arckifejezéssel, mint általában.
-Haha! Jó vicc. Ennyi idő alatt nem érhetett i......- fordultam meg a biztonság kedvéért, mire szembe találtam magam a gyilkos hangulatban lévő Shigaraki-val-.....de- fejeztem be életem talán utolsó mondatát.