The Different Way [Villain AU] (BEFEJEZETT)

Dabi mesél 5

Bocsánat drága olvasók! A iskola utolsó hete nagyon húzós volt, hiába az online tanítás 😅, ezért csak egy részt tudok kirakni 😭😔. Téli szünetben majd belehúzok itt a könyv vége felé (na igen...lassan befejezem).

Dabi/Touya szemszöge:

Arra keltem, hogy a szemembe süt a nap, meg arra, hogy valaki fejbe dob egy párnával. Álmosan pislogva emeltem fel a fejem. Több dolog nem stimmelt így első látásra és érzésre. Először is az ágy puhább volt, mint amit megszoktam itt a Shiketsu-ban. Erre két magyarázat létezik: vagy valami balszerencse által hazakerültem az otthoni szobámba, vagy pedig a szobatársam ágyába sikerült elaludnom, ami még több furcsa kérdést vett fel.

-Miért alszok itt? Hol alszik Csirkeagy? Ő dobott meg párnával? Miért vagyok ilyen kótyagos? Hány óra van egyáltalán?!- motyogtam csak magamnak még mindig félálomban.
Ülő helyzetbe tornásztam magam és ásítottam egy nagyot.
-Hé! Touya....fent vagy?- jött a kérdés.
-Még nem- morrantam fel, majd visszadőltem és a fejemre húztam a takarót- Ez a takaró tollakkal van kitömve vagy mi a szösz?- gondoltam magamban, ráfogva az anyagra.....vagyis azt hittem, hogy anyagot fogok kitapintani.
Hatalmas lendülettel ültem fel újra és riadtan néztem bele az előttem lévő tükörbe. A "szárnyaim" tollai ugyanúgy kicsit "kócosak" voltak, mint a hajam, csak annyi különbséggel, hogy az egész szárny színátmenetes volt felül vörös, alúl sötétkék.

-Azt hittem, hogy csak álmodtam az egészet!- akadtam ki elég hangosan, mire újra fejbetalált egy párna.
-Nyugodj le! A pánikolástól nem lesz jobb!- ordibálta Keigo a másik ágyból talán még nálam is ijedtebben.
A hang irányába fordultam párnával a kezemben, azzal a szándékkal, hogy visszadobjam vele, de meglepetésemben inkább csak eltátottam a számat. A szőke hajú srác így a szárnyai nélkül meglepően védtelenek tűnt, és az a levakarhatatlan mosoly is eltűnt az arcáról, ami olyan szürkévé tette az egész szoba hangulatát.
-Add vissza!- nézett egyenesen a szemembe Keigo amivel elég rendesen kizökkentett a gondolataimból- Vagy még nem végeztél a bámulással?
-Mé-Mégis mi a francot adjak vissza?? Nem vettem el tőled semmit! Egyébként csak azért néztelek, mert nevetségesen nézel ki- álltam fel óvatosan.
-A szárnyaimat! Azt add vissza te tökfej!
-Nem én kértem őket! Az egész azért történt mert te nem bírtál magaddal és megütöttél!
-Megérdemelted! Endevador fiaként megérdemelted!- állt fel a szőke hajú srác is.

A következő pillanatban a szárnyak súlytöbbletétől elkezdtem hátrafele dőlni.
-Megvagy- ragadta meg a karom Keigo.
Ez tartott úgy két másodpercig, majd mind a ketten a földön kötöttünk ki.
-Pfffff! Haha!- kezdtem el nevetni- Szólhattál volna előbb is, hogy utálod Endevador-t. Üdv a klubban Csirkeagy!
-Heh? Mi van?
-A Pokolba kívánom az öregemet- tártam szét a karom halványan mosolyogva- Amúgy......leszálnál rólam Keigo? Belekönyököltél ebbe az izébe és nem valami kellemes érzés- mutattam rá a szárnyakra.
-Nem izék hanem szárnyak- váltott vissza a szőke srác a szokásos idegesítő hangnembe, majd visszahuppant az ágyra- Próbálj meg vigyázni rájuk- tette keresztbe a karját még mindig sértődötten.
-Nálad milyen színű a tűz?- próbáltam kicsit oldani a feszültséget.
-Nem tudom....nem próbáltam még ki......valahogy fura érzés- mondta Keigo.
-Nem tudod hogy kell tüzet csinálni, igaz Csirkeagy?- szűrtem ki a lényeget.
-Mégis honnan a fészkes fenéből tudnám?! Nem kellett soha ilyet használnom!
Felálltam és én is lehuppantam az ágyra, Keigo mellé.
-Add a kezed- morogtam.
-FENÉKET!!!!
-Ha nem használod a képességet akkor be fogsz lázasodni, ami nem éppen egy kellemes dolog!- csattantam fel én is, majd megragadtam a srác bal csuklóját és egy ponton erősen megnyomtam- Ha Shoto-nál működött, akkor ennél az idiótánál is fog- gondoltam magamban.
A következő pillanatban a szőke hajú srác kezében felgyulladt egy aprócska felül kék alul vörös lángocska. Alig volt nagyobb egy öngyújtó lángjánál, de jobb is, hogy ilyen kicsi.
-Legalább nem fog felgyújtani semmit, legfőképp nem saját magát- gondoltam magamban.
-Azta! Ez tök király!- lelkesedett be Keigo.

-Ti aztán tényleg furák vagytok!-szólalt meg egy jól ismert lány hang az ajtóban.
-Mégis mióta vagy itt?!- akadtam ki, mire a "szárnyaim" hirtelen kitárultak- A francba ezekkel az izékkel!- morogtam alig hallhatóan, próbálva újra összecsukni őket.
-Ez a fiúk folyosója, szóval: Hess, Hess! Lányoknak itt nincs helye!- mondta Csirkeagy, visszazökkentve engem a beszélgetés menetébe.
-Hát elég érdekesen cserélődtek fel a képességeitek, annyi szent- lépett be a szobába a nyuszifüles lány, mit sem törődve Keigo "fenyegetésével"- Legalább most két hétig szívathatlak benneteket- ült le Miruko is az ágyra.
-Mióta álltál már az ajtóban?- ismételtem meg a kérdésemet.
-Pont annyi ideje, hogy a fontos dolgokat halljam Vöröske- vigyorodott el- Hallgatni kellett volna rám igaz-e?- bokszolt bele a karomba.
-Ne várd, hogy bocsánatért esedezzek- morogtam.
-Akkor tőlem miért kértél bocsánatot a teremben?- kottyantotta közbe a szőke hajú srác.
-Az más! Azt muszáj volt megtenni!- tettem karba a kezem.
-Én pedig még kezdtem azt hinni, hogy rendes vagy- mondta viccelődve Keigo, a kicsi lángocskát ide-oda dobálva a két tenyere között.
-Ha így folytatod, akkor meg fogod égetni magadat- mondtam unottan.
-Mint például egyesek?- nézett a szemembe a srác.
-Chh! Tökmindegy.....
-Ti tényleg furák vagytok- sóhajtott fel Miruko- Ehhez képest a felcserélt képességeitek színe teljesen egybevág.

-Heeeehhhh?!- értetlenkedtünk egyszerre.
-Touya szárnya felül vörös, Keigo tüze pedig alúl. A kék színnel ugyanez a helyzet, csak fordítva- mutatott rá a lány.
Erre mindketten elkezdtük kicsit jobban megnézni a színeket.
-Igaz, ami igaz, tényleg hasonló- motyogtam.
-Jaaa.....van egy kis hasonlóság- bólogatott Keigo is.
-Eddig nem vettétek észre, vagy mi?- kuncogott Miruko.
-Én észrevettem- makacsoltam meg magamat.
-Na persze, elhiszem, ha megtanulsz repülni ez alatt a két hét alatt- röhögött fel Csirkeagy és Miruko egyszerre.
-Jó!- vágtam rá dühösen- Viszont akkor Keigo-nak meg meg kell tanulnia kezelnie a tűz képességet.
-Simán liba! Milyen nehéz lehet?- gondolkodott félhangosan.
-Ááá! Nem lesz baj! Már leküzdöttem a tériszonyomat- gondoltam magamban- Legalábbis.... azt hiszem, hogy leküzdöttem.

-Fogjatok kezet! Én leszek a fogadás bírója- mondta a fehér hajú lány.
-Rendben, áll az alku!- vágtam rá hezitálás nélkül.
Keigo felé nyújtottam a kezem.
-Áll bizony!- köpöt bele a tenyerébe, majd ráfogott a kezemre.
Kirázott a nyáltól a hideg, ahogy a tenyeremhez ért.
-Fúj! Undorító vagy!- töröltem meg a kezem a gatyámban.
-Sok szerencsét a repüléshez- vigyorodott el a szőke hajú srác.
-Úgy érzem neked több szükséged lesz rá- mosolyogtam vissza.
-Ismétlem, ti furák vagytok!- mondta Miruko, majd egyszerűen kisétált a szobánkból.
-Ha vesztesz akkor egy hónapig te veszed nekem az ebédet- suttogtam, mikor megbizonyosodtam, hogy a nyuszifüles lány tényleg elment.
-Érdekes. Ugyanezt akartam mondani én is- mondta Keigo majd lelökött az ágyról.

Rész vége😁😅😅. Tényleg bocsánat, hogy csak egy rész. Kellemes ünnepeket mindenkinek ☃️❄️🎄.

Kérdés:
Melyik srác nyeri a fogadást?