csukd be az ajtókat.
hunyd le szemeidet.
hallgasd a csendet.
figyeld a zizegést,
apró dobogását a szívnek,
az érző léleknek.
látod a vakító fehérséget?
lábnyommentes utakon
a levendulák táncát.
illatot és békakórust,
a nádast és az erdőt,
a kertben növő hortenziát.
csendes suhogókat,
sötétben suttogókat,
vörösben szeretkezőket.
csukd be az ajtókat.
hunyd le szemeidet.
hallgasd a csendet.
ESTÁS LEYENDO
leány: női könnyek
Poesíamár megint túlcsordultam. itt vannak az eltört kínai kancsó tejének utolsó kékes cseppjei, mint Radnótinál a méz a viaszos vásznon, úgy virítanak, büszkén.
