Only you... (Larry Stylinson) [BEFEJEZETT]

1. fejezet

Louis

A "szüleimmel" élek, bár nem nagyon jövünk ki. Hogy miért csak az idézőjeles szüleim? Mert csak a nevelőszüleim, bár ezt senki sem tudja rajtunk kívül. Talán ezért nem barátkozom senkivel sem, mert akkor meg kéne tudnia ezt rólam és azt is, hogy miért vagyok nevelőszülőknél... az az oka, hogy a szüleimet megölték, de nem tudom, hogy kik azóta sem. A nevemet is Louis Tomlinsonra kellett változtatnom és elfelejteni mindent, mivel állítólag én is ott voltam azon az estén. Sajnos ez az, ami nagyon jól megy... a felejtés. Számomra az ijesztő és szomorú dolgok nem maradnak meg azóta az este óta. Néha azt sem tudom, hogy mi volt az előző nap, mivel szomorú voltam. Az agyam így védekezik, hogy ne omoljak össze az emlékek súlya alatt azt mondják az orvosok. A nevelőanyám Alex nagyon kedves és aranyos nő és szeretnék vele jóba lenni, de egyszerúen nem tudok... félek, hogy ő is meghalna és a nevelőapám is, mert megszerettem őket. Kiskorom óta állítólag ők a harmadik nevelőszüleim, mivel az eddigieket pont úgy gyilkolták meg, mint az igaziakat. Nagyon nem akarom, hogy ez legyen megint egy kedves párral, de mindig új suliba kell mennem, ha ez történik. Hirtelen hallottam, ahogy valaki robog fel a lépcsön és kicsapódott az ajtóm, Alex rontott be sírva.

-Lou!!!-ugrott a nyakamba.-Max azt mondta, hogy vége!

-Mi?! Miért?!-akadtam ki és öleltem magamhoz Alexet.

-Mert már nem szeret többé, mivel te se szeretsz minket!-bömbölte Alex.

-De szeretlek titeket.-vágtam rá egyből, mire Max és Alex rám mosolyogvtak és elnevették magukat.

-Csak szivattunk!-nyújtotta ki a nyelvét Max, mire én csúnyán néztem rájuk. Alex csak még jobban magához ölelt... mi a szösz?-Mostmár nem lehetsz olyan fapofa, mint eddig, lebuktál...

-Arra én is rájöttem.-rántottam meg a vállam, majd elővettem az egyik könyvem, de Alex elvette tőlem.-Hé!

-Na gyere enni, mert elkésel.-puszilta meg a fejem Alex, majd kimentek a szobából. Remek, mostantól megint egy új család tagja leszek és ismét miattam fognak meghalni. Lezuhanyoztam, felöltöztem és megfésülködtem, bár a hajammal sosem törődöm, mivel mindig az égnek áll szerte széjjel. Amikor leértem az étkezőbe megreggeliztem, majd könyvemet visszavéve elindultam a suliba, miután köszöntem a szüleimnek. Miközben mentem a suli felé olvasgattam a könyvem, mint mindig és ezért is szoktam általában elkésni. Már épp a sulinál voltam, amikor egy nagy dudálást hallottam, de hirtelen valaki arrébb rántott. A könyvem kiesett a kezemből és a kocsi áthajtott rajta... a könyvem... amit az igazi anyukám hagyott rám, most ment át rajta valaki. Hirtelen kipattant az igazgató fia a kocsiból és hozzám szaladt.

-Figyelhetnél jobban!-emelte meg a hangját egy kicsit, de én csak a könyvemért mentem. Felvettem és csurom víz volt... a könyv... az anyukám könyve... hirtelen törtek elő a könnyeim és az igazgató fiára néztem, majd elrohantam, de nem az iskolába, mivel most nem akarok ott ülni egy terembe azzal, aki elrontotta az egyetlen dolgot, amit megtudtak menteni a házból. Ahogy elszaladtam hallottam, hogy kiabál utánam.-Kérlek, várj!

Harry

Amikor elszaladt a könyvmoly osztálytársam sírva utána kiabáltam, de nem állt meg, így utána rohantam. Mikor beértem láttam, hogy a temetőbe megy... miért megy ez a temetőbe? Csendben követtem és láttam, hogy odamegy egy sírkőhöz... Jay és Mark Madison. Róluk már hallottam... régen haltak meg amikor kicsi voltam, de még emlékszem a történetre. A szomszédunkba laktak szóval sokat játszottam a fiúkkal, de nem tudtam eddig, hogy hol is lehet.Mark és Jay Madison nem természetes halállal halt meg, de a gyilkost sem találták meg. Csak a kicsi Madison fiú maradt életben a családból, de őt akkora trauma érte, hogy nem emlékszik semmire sem. A rokonaihoz költözött, de ők is gyilkosság áldozatai lettek, majd nevelőszülőkhöz került, de őket is meggyilkolták és mostanra a fiú a család barátainál lakik akiknek nem lehetett gyereke. Amikor valami történik a fiúval mindig meglátogatja a szülei sírját és jó ideig nem találja meg ilyenkor senki...