Babapara

Tizenhetedik Rész

Hamar eltelt a délután, bár mindent megtettem, hogy eltereljem a figyelmemet az este várható katasztrófáról. A kedvenc sorozataim új epizódjaival szórakoztattam magam, miközben Dan evett, elmesélte mi volt az egyetemen és nekiállt tanulni néhány hamarosan esedékes zhra. Ha nem lettem volna ilyen fene ideges, talán feltűnt volna, hogy gyakorlatilag máris úgy viselkedünk, mint egy kis család. Hazaér, eszik, mesél, dolgozik, ha nem lenne ez az állapot valószínűleg én is tanulnék és főzőcskéznék, már csak az a rész hiányzik, hogy este egymás mellé feküdjünk le. Nyilván ez nem fog megtörténni. Attól, hogy lesz egy kisbabánk, még nem lettünk egy pár. És nem is tettünk ezzel kapcsolatban semmiféle ígéretet. Bár nyilván nem fogok összejönni senkivel úgy, hogy egy másik férfi gyermekét várom… De őt nem gátolja meg semmi… Istenem, ha abba tudnám hagyni a gondolkodást, csak egy kis időre! Ez a várakozás kikészített.

Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre azonban az este gyorsan elérkezett, úgyhogy nem kellett sokáig kínozni magam a gyötrőbbnél gyötrőbb gondolatokkal. Mivel nem éreztem igazán jól magam, így bármennyire is szerettem volna jó benyomást kelteni, nem tudtam túl sok energiát fektetni a megjelenésembe. Csupán annyira futotta, hogy felvettem egy csinos farmert, egy laza szabású fehér inggel, és igyekeztem egy szép fülbevalóval, meg egy élénk színű rúzzsal feldobni az amúgy nem túl elegáns szettemet. Szerencsére Dan sem vitte túlzásba az öltözködést, bár mivel ő gyakorlatilag haza ment, ezen nem is kellett volna meglepődnöm. Mire eljött az idő, hogy lesétáltunk a lépcsőn, és elkezdtünk a ház felé sétálni, már vacogtak a fogaim, és ez nem az egyre hűvösebbé váló időjárásnak, és a csípős szélnek volt köszönhető. Dan láthata rajtam, hogy majd összeesek, mert a tenyerembe csúsztatta erős, meleg kezét, és finoman megszorította. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent megoldott ez az egyetlen érintés, de sokkal többet segített, mint azt el tudnám mondani. Ő volt abban a pillanatban az a biztos pont, akire támaszkodhattam, bármi történjen. Legalábbis ezt sugallta a kézszorítás és az a pozitív energia, amit igyekezett minden idegessége ellenére felém sugározni. Meghatott a figyelmessége.
Az út Dan lakásától az apja otthonáig sajnos nem tartott elég sokáig, alig néhány perc alatt odaértünk, és még mielőtt felkészülhettem volna az utolsó pillanatban egy nagy sóhajjal, az ajtó már nyílt is, és egy bámulatos, magas, gyönyörű szőke nő állt előttem, barátságos mosollyal és kíváncsian csillogó szemmel. Csodálatos világoskék ruhája az alakjára simult, úgy nézett ki, mint aki most lépett le a Nők Lapja vagy a Cosmopolitan címlapjáról, hogy az otthonában üdvözölhessen minket. Legalábbis feltételezem, hogy ez az ő otthona is, mert ha nem, akkor szörnyen sajnálom Dan szegény mostohaanyját, hogy ilyen szemkápráztató alkalmazottakkal kell osztoznia a férje figyelmében. Az élő Barbie baba meleg mosollyal invitált beljebb bennünket, és kedves, de határozott mozdulatokkal egy tágas étkező felé terelt, ahol mint kiderült, a család többi tagja várt ránk. A két szőke lurkó a tabletjükbe mélyedve játszottak valamit, míg a Danre nagyon hasonító férfi a telefonján olvasott, de ahogy beléptünk azonnal eltette, és minden figyelme ránk összpontosult. Jobban mondva rám. Kutató tekintete a fejem búbjától a lábujjam hegyéig minden pontot megfigyelt, semmit sem hagyott figyelmen kívül. Szerencsére az ing szabása, és a testalkatom nem tette lehetővé számára, hogy az első percben rájöjjön ittlétem valódi okára, mégis roppant kellemetlenül éreztem magam a vizsgálódás céltáblájaként, még ha nem is tartott sokáig. Alig egy perc telhetett el, de nekem egy órának tűnt. Ekkor mellettem Dan megköszörülte a torkát, és az eddig a kezemet szorongató keze most a hátamra simult, ahogy közelebb lépett, mintegy oltalmat biztosítva számomra.

- Megérkeztünk! – jelentette be a nyilvánvalót, hogy aztán a bemutatással folytassa. – Apa, Natasa, gyerekek szeretném nektek bemutatni Lilit. Egy ideig nálam fog lakni, úgyhogy az lesz a legjobb, ha közelebbről is megismerkedtek!