Babapara

Első Rész

- Most egyszerűen csak nincs kedvem ehhez, oké? Ne csináljátok.

-

Lili az ég szerelmére! Már lassan egy hónapja vége van. Megértem, hogy szarul vagy meg minden, de nem áshatod el magad örökké a szobád magányába. Amire most szükséged van az egy jó kis buli. Velünk.

Nem értettem egyet. Amire most szükségem lenne az egy jó zuhany és egy rupi kaur-verseskötet. Ennek ellenére lassan kifogyok a kifogásokból. Az első három hétben tökéletesen elegendő volt az, hogy egy négyéves kapcsolatomnak lett vége. De aztán már nem fogadták el és jött a nem érek rá, meg a fáj a fejem és társai. Nem mintha nem mondhatnék el bármit a barátnőimnek! Elmondhatom. Meghallgatják, igyekszenek, de egyiküknek nem volt eddig különösebben komoly kapcsolata. Nem érzik át, hogy mekkora mérhetetlen üresség tátong bennem, hogy úgy érzem, folyton hiányzik valami. Még akkor is, ha én vetettem véget neki.

- Ne haragudjatok lányok, de egyszerűen nincs hangulatom oké? Máskor. – ezzel letettem a telefont.

Nem akartam megbántani őket. De az, hogy ez az év nem az év évem lesz, az már szeptemberben eldőlt. Időre van szükségem, hogy kiheverjem a szakítást. És ezt másoknak is meg kell érteni.

… 2 héttel később …

-Esküszöm nektek, ez a világ legszűkebb szoknyája! Hogy a fenébe beszélhettetek rá erre? – mondatam, és minden erőmmel lejjebb igyekeztem húzogatni azt az átkozott rongydarabot.

Már majdnem tizenegy óra volt, hideg és nyirkos. Fáztam és az agyam teljesen off volt a két zh-tól, amiket ma írtam. Semmi kedvem és energiám nem volt ehhez a bulihoz, de mostanra már tényleg kifogytam minden ellenérvből, és eljutottam arra a pontra, hogy én is elhittem: szükségem van arra, hogy kicsit elengedjem magam, kikapcsoljak, és ne pörögjek semmi máson, csak a zenén, meg egy vodkanarancson. Úgyhogy most itt voltam ebben a vacakban, amit Anna és Ancsa beszéltek rám, és minden erőmmel arra koncentráltam, hogy a fenekem se látsszon ki és meg se fagyjak. Mondhatom nem volt egyszerű küzdelem, ugyanakkor elég lehetetlennek tűnt.

-Ne sopánkodj már! Dögös vagy!

- Abszolút! – kontrázott rá Anna, és fázósan kezdte a karját dörzsölni a vékonyka kabáton keresztül. – Jó lenne, ha végre bejutnánk ebbe az átkozott klubba mielőtt megfagyok, mert egy jégkocka egy pasit se fog érdekelni, én pedig vészesen közel állok ehhez az állapothoz!

- Hagyjátok abba! Pár perc és bent leszünk!

És így lett. Végre elfogyott előttünk a sor, mi pedig a diákigazolványunkat felmutatva zöld utat nyertünk az épület belsejébe. Nem volt túl elegáns hely, sőt kimondottan kopottas volt, itt-ott pattogott már a festék és a ruhatár is látott már jobb napokat, de ez a többezer egyetemistát túlélt hely csak a miénk volt és mi így szerettük. Előző évben nem túl sokszor jártam itt, de éppen elégszer ahhoz, hogy beleszeressek. Úgyhogy bármennyire is vonakodtam kibújni a csigaházamból, örülök, hogy ez a klub lesz helyszíne az újrakezdésemnek.

Amint odaértük a pulthoz azonnal láttuk, hogy a kis zenekar, amit csak néhány éve fedeztek fel, nem csak minket vonzott ide. A pultosok ki se láttak a munkából, a táncparketten pedig sokkal többen gyűltek össze, mint az általában lenni szokott. Kicsit tömegnyomor hangulat uralkodott. De nem bántam. Így könnyebb lesz elveszni az emberek között.
Alig egy órával és két tequilával később már egészen jól éreztem magam. Érkezésünk után kb. negyed órával felszabadult egy asztal, és mi azonnal lecsaptunk rá a csajokkal. Én azóta el sem hagytam a helyem, pedig a lányok próbáltak magukkal rángatni és rávenni, hogy táncoljak, de én nem éreztem magam elég lazának vagy felkészültnek. Be kell vallani, két srác is invitált, de abból az egyik jó barátom, szóval ő nem számít igazi pasinak. Mire a csajok visszajöttek a táncolásból izzadtak voltak és csapzottak, de már eleget ittak ahhoz, hogy ez a legkevésbé se érdekelje őket. Én viszont egyre nehezebben viseltem a hőséget, úgyhogy elindultam a mosdók irányába. Éppen befordultam a sarkon, amikor váratlanul valami keménynek ütköztem. Igen, pont, mint a könyvekben, izmos mellkas, lehetetlenül sok kocka, a has keménységéből ítélve és a többi. Természetesen akárcsak a romantikus könyvek főhősnőit engem sem hagyott hidegen a dolog. Már csak azért se, mert a pasi, akibe beleütköztem a barátnőim körében roppant nagy népszerűségnek örvendett.
Daniel Steel volt minden álmok megtestesítője. Magas, izmos, sportoló, aki közben nagyon okos és jófej, ráadásul megvan benne az, ami igen kevesekben. Egy csöpp rejtélyesség, ugyanis már a nevéből sejteni lehet, származását tekintve nem teljesen magyar, a családja jelentős része az Egyesült Államokból származik, ha igazak a pletykák. Dan már korábban felkeltette az érdeklődésemet, de ez amolyan csodálattal vegyes kíváncsiság volt, mintsem lányos ábrándok a közös jövőnkről és a focicsapatnyi közös csemetéről. Ennek ellenére most, hogy a mellem hozzásimul a keménységéhez, karja pedig a derekamon van megakadályozván, hogy a földre huppanjak újfajta érzések kerítettek hatalmukba. Már persze nem teljesen újak, de olyanok, amiket már elég régóta nem éreztem. Melegség gyűlt a hasamban, zavarba jöttem ettől az elemi vágytól, ami valószínűleg attól lehet, hogy régen nem voltam már ilyen közel férfihoz. Minél előbb el kell tűnnöm innen!

- Elnézést! – motyogtam és leszegett fejjel indultam tovább, de meg sem álltam a mosdóknál, eredeti úticélomnál, hanem egyenesen az utcára siettem. Szükségem volt némi friss levegőre, hogy lehiggadhassak.