Miután elmondta nekem | EKHMV-trilógia II.

eighth

A bizalom.

Hogy mit is jelent? Az jelenti az életet. Ha nem bízol az emberekben, el is veszítheted őket. Mindenki tudja, hogy félsz attól, hogy leszarnak. 

Én viszont tudom, hogy attól félsz, hogy elhagynak és a hiányérzet teljesen leküld a padlóra. Én is félek sok mindentől. De meg kell erősödni, vagy ez az új világ teljesen magával ránt, beledob egy olyan tóba, amiből nem tudsz kimászni. Csak a halál küld egy hajót, ami kimenthet téged.

Sokan hordozunk olyan sebeket magunkon, amiket még az idő sem képes begyógyítani.

Érdekes. Mindig azt hittem, hogy van ebből a fajta magányból valami kiút. De aztán jó magam is megtapasztaltam, hogy nincs. Talán hallgatnom kellett volna Lylara, aki mindig azt mondta nekem hogy nem csak én vagyok a célpont. Igaza volt. Barronon keresztül tapasztaltam meg igazán, hogy bármelyik ember lehet egy céltábla. 

Ha a puska csak néhány golyóval küldi meg, az még a jobbik eset. De amikor annyit kapsz belőle, hogy már azt sem tudod miért élsz, az a legrosszabb ami megtörténhet veled. Kerüld el a magányt. 

Élj rendes életet. 

Két nap eltelt a kávézás óta. Este még beszélgettünk Abbyvel üzeneteken keresztül, kezd egyre barátságosabbá válni a számomra. Bár Andrew lát benne valami ördögit elmondása szerint, ezért megpróbálok egy kicsit óvatosabb lenni vele. Igyekszem viszont ezt nem feltűnően tenni, mert akár el is tolhatom magamtól, amit nem akarok.

Lehetséges, hogy meg tudok tőle olyan dolgokat, amiket eddig nem tudtam. Okosan kell gondolkodni. Andrew nem mindig védhet meg.

Ma éjjel Barronnal álmodtam. Beszélgettünk egy gyönyörű park kellős közepén, és beszélgettünk. Órákon át csak beszélgettünk, sosem zökkentett ki minket semmi ez alól a tevékenység alól. Ám mikor szóba jött valami izgalmasabb téma, meg akartam Őt csókolni. De elszállt, mint egy ködfelhő, s felébredtem erre egyből.

Patakokban folyt rólam az izzadság, ziháltam mint egy kutya, és szédültem is. Nem tudtam még álmomban sem megérinteni. Mindig elhagy, sosem marad velem. Miért? Csak ilyenkor jut el a tudatomig az, hogy mennyire-mennyire is hiányzik.

Hiába próbálok rá nem gondolni, mindig visszatér, és sosem hagy az emléke nyugodni. 

– Mit vegyek fel a buliba? Fehéret, színeset vagy feketét? – Kedves hangon érdeklődök. Andrew bejön a frissen mosott hajával Barron szobájába.

– Szerintem öltözz valami nem túl feltűnő, de stílusos ruhába. Én egy fehér ujjatlant és egy fekete farmert veszek fel.

Meztelen felsőtestéről csak úgy csöpög a víz. Nyelek egy nagyot. Emlékeztet Barron izzadt, és dögös felsőtestére. Ilyenkor kísértetiesen hasonlítanak egymásra.

Rámosolygok, majd a táskám mélyéről előkotrok egy mályva rózsaszín bő trikót, és egy fehér, néhol megtépázott farmert. Ez azt hiszem formálisabb, ám de mégsem olyan feltűnő. Andrew elmegy a küszöbről, én gyorsan felkapkodom magamra a kellő mennyiségű ruhát. 

Bizonytalan vagyok a mai estével kapcsolatban. Félek, valamit nagyon nem találok rendben. Miért megy konkrétan mindenki abba a buliba? Mi lesz ott?

Kimegyek a szobából, majd megkeresem a barátomat. Első utam a konyhába vezet, nem is kellett sokat keresnem, mivel éppen a pultnál támaszkodik, és valamit olvas. Közelebb megyek csendben, majd kicsit megszeppen mikor felnéz. Még mindig csupasz a felsőteste, csak egy szakadt farmert visel - ahogy én is.

– Ezt látnod kell. – Elém tolja az újságot. A főcímlapon Barron neve szerepel.

Barron Emery vajon mégis él?

Miért kell minden aktuális témát feldobni, hogy pénzt és hírnevet lehessen belőle szerezni? Annyira utálom ezt. A sok éhes pióca, aki tisztában sincs azzal ami valójában történt. 

A cikkben csak a halála körülményei vannak benne. Coleról esik még szó, és az ítéletéről. Remélem a Newman família belátta, hogy nagyot veszített most. Örökre beírták magukat a város gázos emberei közé. Csak olvasom az újságot, mikor Andrew elviharzik. A sok gerinctelen és töketlen szerkesztő. Beleütik az orrukat abba, ami nem is az ő dolguk. Életképtelen piócák.

Andrew gyorsan vissza is tért a konyhába, majd rám mosolyog. Jól áll neki is az ujjatlan, ahogy az öccsének is. 

– Indulhatunk? –  Kérdezi kedvesen, bólintok. Elindulunk a kijárat felé.

Nyelek egy jó nagyot. Szeretném, ha minden simán menne, és kicsit ki tudnék kapcsolódni. 

. . .

Nem volt messze az Emery ház Andy diákházától. Gyorsan ide tudunk érni, a forgalom sem volt olyan észveszejtő.

Kiszállok az autóból, majd a nagy téglaház tetején éktelenkedő feliratot kezdem bámulni. Csupa színes betű, csillogás. Nem igazán a jelenlegi helyzetemhez való, mit ne mondjak. Érdekes lesz azt figyelni, ahogy körülöttem smárolnak, vagy isznak és nevetgélnek. Mostanában idegen nekem az e fajta szórakozás.

Fura úgy jönni, hogy tudom - Ő nem lesz itt. Mindig együtt jöttünk, és egyetlen alkalom volt, amikor nélküle távoztam. Mikor kis híján összefeküdt azzal a ribanc Hannahval.

Közben beértem Andrewvel együtt ebbe a kócerájba, körbenézek. A konyhában dúl a beerpong, mindenki röhög. A kanapékon jobb esetben csak nyálban csorgó csókokat veszek észre. A kis zugunk viszont meg van töltve ismerős arcokkal. 

Követem a férfit, aki egyenesen odamegy, közben ügyesen kerülgeti a bulizó fiatalokat. El is húzza a függönyt, egyből mindenki minket kezd el nézni. Itt van Norman, Andy, Holly és Lyla. Igazán kíváncsi vagyok, mennyire találták meg a közös hangot a többiek ezzel a két idegen emberrel. Bár Sean eléggé kedves, Abby furcsa. Az egyszer biztos hogy rejteget valamit, csak nekünk sem mondja meg. De mért is tenné, nem?

– Sziasztok! –  Köszön mókásan Andrew az ücsörgő barátainknak, majd Lyla mellé leül, és egy szenvedélyes csókban részesíti. Én helyet foglalok Norman és Sean között.

– Kérsz valamit Rose? – Kínál meg Norman, megrázom a fejemet. – Esetleg egy vodkát?

Erre már nem tudok nemet mondani. Az legalább ellazítja majd a feszült énemet, és meghozza az élethez a kedvemet. Ha már másnak nem sikerült, az alkoholnak majd biztosan fog, köszi vodka.

Norman fog egy kicsi shotos poharat, majd csurig tölti. Vesz egyet magának is, és azt is alaposan megtölti a tüzes alkohollal. Nekem adja az egyiket, majd koccintunk egyet.

Gyorsan lehúzom, szabályosan érzem, ahogy végig marja a torkomat. Megrázom a fejemet, majd egyből elmúlik ez a rossz érzés. Hátradőlök, s élvezem, ahogy a hatás felszabadít, és megvon a gátlásaimtól is.

De megakad a szemem Abby Walkerben, ahogy esetlenül bejön, és helyet foglal Holly mellett. Mint egy kis tündér, aki olyan szerény, kis védtelen. Mintha valami tényleg nem lenne rendben ezzel a csajszival.

Andrewnek talán még is igaza lesz? 

Hinnem kéne neki, még ha nem is akarok. De a ma estét kihasználom, hogy jobban átlássak a kis szitáján. Engem nem fog becsapni.