Miután elmondta nekem | EKHMV-trilógia II.

sixth

Néha mindenki ad az élvezeteinek. Elszívsz egy cigarettát minden következmény és gátlás nélkül. Megtapasztalod az igazi a szabadságot, hogy senki nem szabja meg a döntéseidet. De közben érzed hogy felemészt az a piszkos magány. 

A fesztiválozó lányok is körülbelül ilyenek. Részegre isszák magukat, ketté bulizzák magukat, leveszik a cipőjüket és a négysávoson baktatnak haza, és imátkozol értük hogy érjenek haza. Mikor belegondolsz, min mentek keresztül, gondolom átjár egy rossz érzés. Egy megcsalás, egy szakítás, egy összetört szív. Ilyenkor tudunk csak igazán lerészegedni. Az alkohol elfeledtet minden olyan rossz dolgot amin keresztül mész. Csak iszol, csak iszol és nem érdekel a külvilág. 

Ez a mai világ képes összeroppantani rengeteg életet. Köztük az enyémet is sikerült neki. Pedig ha tehettem volna, odaadtam volna a sorsnak mindent hogy elkerüljem ezeket a rossz dolgokat. de ami így van megírva, az nem tudod megváltoztatni. A halál nem játék. a halál egy létező dolog, ami tényleg képes felemészteni. Szörnyű dolgok sorozata. És tehetetlennek érzed magad utána, magadat hibáztatod, amikor nem is te vagy a hibás. Milyen rossz érzés.

– Mi lenne, ha ma én hívnálak el egy ebédre. – Suttogja a jobb oldalamon elhelyezkedő Sean Walker. Hirtelen elmosolyodom, majd felé fordítom a tekintetemet miközben formázom a betűket kockás füzetembe.

– Elfogadom a meghívást. Nem lenne ellenedre ha csatlakozik egy jó barátom? – Kérdezem szerényen a sráctól, aki látszólag nem veszi zokon amit mondok neki, még rá is bólint. Egyre jobban kezdem megkedvelni a fiút, remélem itt nem futok bele valami csapdába. Nagyon remélem.

– Te is kaptál meghívót abba a diákházas buliba? Én tuti elmegyek, hogy egy kicsit barátkozzak a többi emberrel a környéken. Vannak jó csajok? – Kérdez izgatottan. Pimaszul mosolyog, ami engem is felvidít, örülök ha valakit boldoggá tesznek a barátaim. Szinte biztos vagyok abban, hogy vagy Holly vagy Andy szervezték azt az átkozott partit. De egyesek látom nagyon el akarnak menni rá. 

– Vannak jó csajok, ne aggódj. Engem meghívott a barátom tesója, vele megyek. Egyébként ő is jön velünk ebédelni. Andrew Emerynek hívják, gondolom már futólag hallottál róla. – Job ha tudja ki is a partnere ebédelés közben. Remélem majd a barátom is megkedveli ezt a fiút és jóban lesznek. Nem szeretnék veszekedést. Sean örömteli arcot vág.

– Akkor én is meghívom Abbyt. Találkoztál már a nővéremmel? – Oh, Abby Walker. Jó lenne őt megismerni, sokszor emlegették már a nevét. Ennyire híres?

Idő közben ki is csengetnek. Annyira izgatott vagyok Abbyvel kapcsolatban, hogy idegzetem sincs válaszolni szegény Seannak. Csak egy finom és óvatos vigyort küldök felé. Sean nem tűnik sértődékeny típusnak, amiért igen hálás is vagyok.

Mindenki kiment a teremből, így én sem maradhattam ki a sorból. Engem követ Sean. Mikor kiérek a teremből, megcsapja valami irgalmatlan bűz az orromat. De ez már meg sem lep. 

Elindulok jobbra, amerre az ebédlő is található. Diákok sora halad az ajtó felé, így sietősebbre veszem hosszú lépteimet. Szegény srác, vajon hogy tüd a nyomomban járni...

Odaérünk a bejárathoz, benyomom az ajtót majd szembesülök a tömegnyomorral. Ugyan ez sem lep meg, mégis elkap egy rossz érzés - nem szeretem a tömegnyomort. Meglátom, hogy a helyünk még mindig üres, ám mégis ül ott egy ismerős alak.

Oda megyek, majd megpillantom az ott ülő Andrewet. Csak görnyed az asztalnál ülve, és csendben vár rám. Ránk.

– Andrew. – Szólítom meg, egyből felfigyel becses nevére. Elmosolyodik, amikor meglát. Leülök előtte, a táskámat a lábam közé helyezem. Sean leül mellettem, Andrew kissé tartózkodóan pillógat rá. 

– Sean Walker vagyok. – Mutatkozik be a barátomnak Sean. Andrew egy kicsit megenyhül, majd kezet ráznak az asztal felett. – Rose már sokat mesélt rólad. – Fejezi be, s kezeit az ölében pihenteti utána.

Egy lány közeleg az asztalhoz. Kimért léptei megrémítenek, mintha királynőként viselkedne. Szerény tekintete ugyanakkor megnyugtató. Biztosan ő Abby Walker. 

Leül az Andrew melletti székre. Egy kicsit magasabb lehet nálam. Ovális arca kiemeli mandula alakú szemeit. Apró orra ad neki egy kis óvatos kinézetet. Haja hullámos Bőrszíne nagyon Seanra ütött. Karcsúbb alakja van, ám csípője és feneke kiemelkedik a formájából. Keblei teszik még nőiesebbé, hisz nem büszkélkedik a legkisebb méretekkel. Egy kék csipkés ujjatlant és egy szürke szabdalt farmert, valamint egy fehér szandált visel. Jobb kezén ékeskedik egy nagyon csillogó és drágának kinéző rózsaarany óra.

– Szia Abby. – Köszön mosolyogva Sean. 

– Sziasztok, Abby vagyok. Gondolom te vagy Rose. – Néz felém, majd mosolyogva biccent. Mellém ült. Biccentek.

– Nos, Abby az én nővérem. Andrew, veled jár egy osztályba, ha jól sejtem. – Világosít fel Sean.

– Aha. Mesélj magadról, Abby. – Mondja Andrew. Szúrósabb a tekintete mint volt, látom benne az elővigyázatosságot. Helyesen cselekszel Andrew.

– Mit mondhatnék. Gondolom Sean mesélt már a szüleinkről. Semmi érdekes dolgot nem kell tudni rólam. Szeretem a csajos dolgokat, sokszor járok moziba, ésatöbbi. Inkább ti meséljetek magatokról.

– Rose Prescott vagyok. A szüleimmel itt élünk Glenwood-ban. Igazából én sem vagyok a legérdekesebb személyiség. Szeretem a lányos cuccokat, eléggé ambíciózusnak tartom magam, szeretném elérni a céljaimat. – Remélem ennyi elég ennek a lánynak, nincs kedvem komplett beszámolót tartani magamról. Abby érdekesen, ám nem túl meglepett arckifejezéssel hallgat engem végig.

– Andrew Emery vagyok. Én is itt élek, egy kicsit introvertált lettem mostanában, de aránylag jól kijövök a barátaimmal. Ez az utolsó évem a suliban, bár most az öcsém halála után kihagytam egy hónapot körülbelül. Nem volt kedvem bejönni. – Mintha ennél sem lepődött volna meg. Sőt, még mintha egy diadalmas vigyort is láttam volna, de csak egy hangyányit. Andrew befejezi a monológját, majd egy elnézést kérő mimikával feláll az asztaltól és egy szó nélkül távozik. 

Elhiszem, hogy iszonyatosan nehéz még erről ilyen nyíltan beszélni, de értékelem hogy az igazságot nem hallgatta el. Tulajdonképpen ezzel levette a vállamról a terhet.

– Valami gondja van ennek a jóképű fiatal embernek? – Kérdezi fennhangon a lány. Ránézek, és számonkérő tekintetemmel próbálom kicsit visszafogni.

Hogy lehet jelenleg valaki ilyen tapintatlan?

– Még nehéz erről beszélni, elég friss mind a kettőnknek az élmény. Barron a barátom volt, neki pedig a kistestvére. Gondolhatod, hogy milyen elkeserítő. – Világosítom fel, most meglepődött, főleg amikor kimondtam, hogy a barátom volt. Kezd egyre furább arcokat vágni egy a bige.

– Szerintem jobb ha lépek. – Fogja rövidre Sean. Feláll, majd mikor távozik, megsimítja a vállamat.

Csak én maradok, és Abby Walker. Eléggé kínos lesz ez, úgy érzem.