Miután elmondta nekem | EKHMV-trilógia II.

epilogue

Barron Emery

- Egy évvel később -

Itt állok az oltárnál. Körülöttem állnak azok az emberek, akik fontosak voltak az életemben. Anya és apa, Andrew és Lyla, Sean és Anne, Norman és Holly és persze az azóta is buliról bulira járó Andy. A rokonságom nagy része, s Rose családja. Mindenki eljött aki számít. Ők meghatároztak mindent. Nélkülük sosem jutottam volna el eddig a pontig.

Rose ebben a pillanatban bekanyarodik az apja karjaiban. A fátyol a fejét teljes mértékben lefedi. Felszólal a zene.

Mindenki a menyasszony felé fordul. Magam előtt látom, ahogy Rose mosolyog, hiába nem látom. Az az édes mosolya... Felhőtlen és boldog. Nem véletlenül állunk most itt.

Megérkeznek. Az apja átadja nekem Rose kezét, majd ad egy puszit a homlokára. Elém lép, miközben szorítja a markomat. Megfogom a fején lévő fehér anyagot, majd átlendítem a feje fölött. Szembe találom magamat a mennyei arcával, s visszatérnek az emlékek. Mikor először léptem elé, és néztem a gyönyörű mogyoróbarna szemeibe.

Lenyugtatott.

- Kedves Egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy szemtanúi lehessünk Barron Caleb Emery és Rose Jane Prescott egybekelésének! - Papol az anyakönyvvezető. Én csak keresem Rose tekintetét, s ő is a szemembe nézeget. Elvesztem benne. A mai naptól kezdve az enyém. Elég öntelt duma, de nem érdekel. Mindig vigyázni fogok rá. - Kérlek, mondjátok el a fogadalmaitokat! - Kérlel minket. Itt az idő arra, hogy mindent elmondjak és tudassam a világgal; én Rose Jane Prescottot akarom, és vele élem le az életem hátralevő részét. Amíg a halál el nem választ.

- Szép nap ez a mai. Reggel mosolyogva, és derűsen keltem fel melletted. Csókot adtam a homlokodra, s izgatottan álltam fel az ágyról. Reggelit vittem az ágyunkba, együtt el is fogyasztottuk azt, ezt ez előtt nem igazán éltem át senkivel. Veled viszont nem volt idegen. De ez a nap még közel sem ért véget, hiszen most itt állunk.

Megállok egy pillanatra. Most kezdődik csak a komoly része a dolgoknak.

- Nem rabolom senki idejét sem. Mikor először láttalak, teljesen magával ragadott az arcod minden vonása. Akkor mosolyogtam szinte először igazán, majd szépen lassan beléd szerettem, ahogyan te is belém. Megoszthattunk egymással szerelmet, szenvedélyt, bánatot, fájdalmat, és miénk volt az egész világ. A mi buborékunk erős volt, és tökéletes. S szépen lassan jöttek az ellenségek, akik szét akartak rombolni mindent amit együtt felépítgettünk. Akkor azt éreztem, hogy sosem fogom túlélni, hogy sosem láthatlak újra. De anya és apa segítségével újra érezhettem az ölelésed, ami pokolian hiányzott a számomra. Akkor a te életed romba volt döntve. Egy újabb ellenség állt az utadba, de erős voltál és kitartó. Nem hagytad magadat, nem hagytad hogy bárki is keresztül húzza a számításaid. Egyszerűen megtanított az élet arra, hogyan éljünk túl egymás nélkül. De én így védhettelek meg csak téged. Minden vágyam az volt, hogy neked semmi bántódásod ne essék. Talán meg is történt. De ettől a naptól kezdve már senki sem állhat közénk, mert úgy döntöttünk hogy megosztjuk egymással az életünket. Rose, te vagy az én sötét égboltomon az egyetlen Hold. Fénylő, s káprázatos. Nálad szebb teremtést még nem láttam ezen a világon. Egyszer azt kérdezted, kit szeretek a világon a legjobban. Akkor most rendes választ adok rá, semmi sem kötheti meg a kezemet. Téged. Csak is téged.

Ezzel befejezem a hosszadalmasra sikeredett kis történetet. Rose szemei könnybe lábadtak. Most látom sírni először. Erős nő, semmitől sem torpan meg.

Megtörli két gyönyörű szemét, s újra elveszik a tekintetemben.

- Ezek után mit mondhatnék, Barron... - Mosolyodik el, a vendégek felnevetnek.

- Nem számít mit mondasz Rose. Nekem elég csak annyi, hogy szeretsz. - Válaszolom őszintén. Rose szerelmes képe mindent elárul.

- Szeretlek. - Mondja, a gyűrűink pedig megérkeznek Anne által.

Felhúzzuk egymás ujjaira, és egymásba gabalyodva csókolózunk. Tudatni szeretnénk a világgal, hogy örökké egymás rabjai vagyunk.

Örömet adunk egymásnak, de néha szenvedést is.

______________________
Vége

Köszönöm, hogy itt voltatok. Nem tudom kifejezni eléggé a hálámat. Találkozunk a végső összecsapásban, az Örülök hogy elmondta nekem hamarosan érkezik.

Ezzel újra zárul egy korszak.

"- Nem létezik számomra más. Senki." - Barron Emery

2020. június 23. - 2020. november 14.

= Sky =