Véletlen találkozás

5

Napsütötte gyönyörű reggelre ébredtem,azt hittem pár percig hogy szép reggelre ébredtem, de mikor eszembe jutott hogy ma van matek órám és hogy Noah mellet kellülnöm, teljesen ki rázott a hideg és el ment a kedvem az egész naptól.
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, majd elindultam fürdeni mivel korábban keltem így a kádban való hosszú ideig tartó fürdést választottam. El is indítottam a kedvenc zenéimet,mikor a zenét felváltotta a csengő hangom kicsit megilyedtem de hamar észbe kaptam és felvettem a telefont.

-Szia kincsem.-köszönt bele anyu a telefonba.

-Szia anyu,hogy vagytok?-kérdeztem tőle.

- Jól vagyunk aranyom, ma repülünk haza Mexikóból.-mondta boldogan anya.

-Ennek örülök anya,vigyázzatok magatokra.-mondtam a telefonba izgatottan.

-Rendben kincsem, te is vigyázz magadra ügyesen a suliba.-mondta apa és anya egyszerre.

Majd bontottuk a hívást, a szüleim folyton utaznak ugyan is ingatlan ügynökök ,a világ minden táján adnak-vesznek ingatlanokat, ezért ritkán találkozunk és így sokat vagyok egyedül otthon.
Végeztem a fürdéssel, egyenes a szobám felé kezdtem masírozni mikor meg láttam folyosó ablakán keresztül Noah fekete sport autóját. Gyorsan a szobámba léptem és felvettem egy fehér hosszú nadrágot és egy feszülős piros pólót és magamhoz vettem a fekete bőr dzsekimet. Gondolkodás nélkül lefutottam az alsó szintre majd fel vettem a cipőm és egyből siettem számon kérni Noath hogy mit keres előttünk. Mikor oda értem az autóhoz Noah ki szállt belőle, és egyből észre vettem hogy egy fekete pulcsi és egy fekete szaggatott nadrág van rajta.

-Noah mit keresel itt?-vontam kérdőre.

-Neked is jó reggelt hercegnő, érted jöttem.-válaszolt egyszerűen.

- Noah nem kértem hogy gyere értem, különben is busszal megyek. - mondtam határozottan.

- Nem mész busszal, be szállsz az autóba és majd én elviszlek!-válaszolta kimérten.

- Noah nekem te nem parancsolsz!-mondtam neki idegesen.

Noah közelebb jött és meg fogtam a csuklómat és beültettet az autóba.
-Így is késésben vagyunk, kösd be magad.-mondta Noah.

Ahogy kértem bekötöttem magamat féltem ellenkezni, annyira fájt a szorításnak a helye a csuklómon hogy egész úton az bámultam, amit észre is vett Noah.

- Ne haragudj, csak nem szeretem mikor valaki ellenkezik.-mondta fájdalommal teli arccal.

-Semmi baj, csak meg ilyedtem.- mondtam nyugodtan.

Mikor oda értünk a sulihoz Noah ki nyitotta nekem az ajtót, kiszálltam és vettem fel a táskámat amikor Noah meg fogta a kezem és meg nézte a kék foltot amit okozott.

- Nagyon fáj Emily?-kérdezte Noah.

- Nem!-mondtam és ezzel egyenesen a képébe hazudtam.

Befelé menet a suliba találkoztam Katievel.

- Szia Katie.-köszöntem neki.

-Szia Emily.-köszönt Katie is.

- Milyen óránk lesz?-kérdeztem.

- Matek szóval Noah mellet ülsz.-válaszolta Katie szomorúan.

A terembe érve egyenesen Noahra vezettem a tekintetemet aki éppen Tracyvel egyelget a helyemen.

-Tracy fel állnál ez itt az én helyem és szeretnék le ülni!-mondtam neki flegmán

- Persze Emily de amit a múltkor mondta el ne felejtsd.-mondta Tracy.

-Hogy felejthetném!-válaszoltam unottan.

A matek óra hamar el telt, reggel óta nem beszéltem Noahval és matek órán találkoztunk utoljára egymással.
Hamar el telt a mai napom, busszal mentem haza ami késet öt percet ,már azt hittem soha nem érek haza.
Be nyitottam az üres lakásba és egy cetli fogadott a konyhában.

„Ismét elutaztunk mert dolgunk van, egy hét múlva megyünk haza Kolumbiából , puszi anya és apa"

Cetlit olvasva ki gördült az első könnycseppem, szomorúságomban összegyűrtem a cetlit és kidobtam. Haragudtam a szüleimre és az egész világra.
Valahogy az ágyamba keveredtem és álomba sírtam magam, hála istennek hogy hétvége lesz már holnaptól és nem kell suliba mennem. Nem mintha ilyen állapotban mentem volna.