14

4.6K 105 5
                                    

Majd mikor magamhoz tértem egy fekete kanapén találtam magamat. Azonnal felugrottam és neki estem.

-Te nem lehetsz a főnököm ez egy rossz vicc!-mondtam idegesen.

-Miért ne lehetnek az apám egyik legjobbarátjá-é a cég itt dolgozom már lassan egy éve.-mondta nyugodtan, mióta utoljára láttam nem volt ennyire sármos de a gyönyörű szemeire mind a mai napig emlékszem.

-Akkor sem érdekkel azonnal beszélni akarok a nagy főnökkel.-mondtam hisztérikusan és kirontottam az irodából.

Lefelé vettük az irányt mentünk két emeletnyit és benyitottunk a nagy főnökhöz.

-Mr Andreas, mondja kérem hogy ő nem a főnököm.-mutattam Noahra és bíztam a válaszában.

-Kedves Emily, de igen, Noah fiam itt az egyik legjobb építész, mi ezzel a probléma?-kérdezte az úr.

-Semmi.-mondtam és elköszöntem majd vissza loholtam az irodába, nem sokkal később feljött Noah is.

-Hercegnő csak nem azt hitted hogy viccelek?-kérdezte egy ördögi mosoly kíséretében.

-Bazdmeg magad Noah egy szemét alak vagy!-mondtam és Noah közelebb jött hozzám.

-Vigyázz a szádra mert itt helyben tömőmbe.-mondta és már annyira közel volt hogy össze ért az orrunk.

-Noah kérlek engedj el.-mondtam és Noah hirtelen meg csókolt időm sem volt reagálni, annyi év után egy csók rengetek emléket idézett felbennem.

-Noah engedj el!-mondtam és a sírás kerülgetett.

-Mégegyszer nem engedlek el Emily.-mondta és be nyúlt a szoknyám alá.

-De nedves vagy hercegnő csak nem ennyire kívánsz?-kérdezte Noah és fel dugta mind két úját.

Hirtelen felsikítottam és Noah be fogta a számát majd kihúzta az újat és lenyalta róla a keletkezett váladékot.

-Finom vagy hercegnő.-mondta és leült az asztalához.

"Ha meg bocsátasz Emily te itt csak egy alkalmazott vagy, szóval meg kérnélek hogy hozz nekem egy kávét és utána fáradj elkérlek a többiekhez"

Időközben felvittem neki egy kávét de nem felelt meg neki, így egész nap szívatott mégegyszer csak a 30-dik kávé megfelelt és végére elmehettem.
Bemutatkoztam a többieknek és után már egész jól telt a napom, délután hat órakor végeztem a munkával.
Miután haza értem lezuhanyoztam és lefeküdtem aludni azzal a gondolattal hogy holnap újra találkoznom kell vele. És hogy vajon holnap is így fog velem viselkedni? Vagy hogy milyen érzelmeket fog ki váltani belőlem.

Véletlen találkozásDonde viven las historias. Descúbrelo ahora