Véletlen találkozás

10

Reggel mikor felkeltem teljesen boldog voltam, megfordultam az ágyban de a mellettem levő hely teljesen üres volt. Hirtelen kiugrottam az ágyból, és magamra kaptam egy fekete hosszú felsőt amit Noah szekrényben találtam. Ijedtemben el kezdtem a konyha fele menni, mikor be értem teljesen üres volt. Egyedül hagyott, képes volt azt el venni tőlem amit a világon a legjobban féltettem. Megfogtam a cuccaimat és sírva ott hagytam Noah lakását örökre.
Nem bírtam tovább, amint beértem a lakásomba azonnal felhívtam Katiet.

-Szia Katie.-szipogtam

-Szia Emily.-köszönt Katie.

- Át tudnál jönni hozzánk most?-kérdeztem sírva.

- Igen,azonnal ott vagyok.-mondta és le rakta a telefont.

Nem bírtam többet mondani.
Egyszerűen nem hiszem el hogy én is fel kerültem "Noah listájára".

30 perc múlva csengettek is.
-Gyere be.-mondtam Katienek,majd be nyitott és oda jött hozzám.

-Mi történt?-kérdezte ijedten.
-Noahval tegnap este lefeküdtem.-majd újra rám jött a síró görcs.

-Hogy mi??-kérdezte Katie, de akkor most miért sírsz?

- Hogy miért sírok?-emeltem fel a hangomat, talán azért mert oda adtam neki a szüzességem és ő ezek után másnap reggel képes volt egyedül hagyni engem.

Katie meglepetten hallgatót végig, majd mikor befejeztem hirtelen át ölelt.

- Annyira sajnálom Emily.-sajnálkozott de engem nem hatott meg.

-Sajnálod?-akadtam ki megint,miért nem voltál mellettem mikor szükségem volt rád?-akadtam ki megint.

- Emily beszéljük meg kérlek!-kérlelte Katie.

- Takarodj most ki innen!-üvöltöttem rá.

Mi mostantól nem vagyunk legjobb barátok!-jelentettem ki és azzal rá vágtam az ajtót.

Sírva össze estem, majd nagy nehezen felmentem a szobámba és írtam a szüleimnek egy üzenetet hogy mikor jönnek haza. A nagy sírás közepedte meg is kaptam a választ, hogy öt nap múlva jönnek haza Columbiából. Mivel másnap reggel nem lesz suli ezért próbáltam összeszedni magamat hogy jól tudjam érezni magamat,de nem sikerült.
Csak feküdtem az ágyban és sírtam majd órákkal később elnyomott az álom.