𝕬 𝖐ü𝖑ö𝖓ö𝖘 𝖓ő
Yennefer hazaérve Registől nem találta sehol sem Geraltot. Riadtan rohant fel az emeletre, de ott sem találta. Visszasietett az ajtóhoz ahol megtalálta szerelme kardjait, így tudta, hogy biztosan itthon kell lennie. Végül csak a vendég szoba maradt hátra, mivel a konyhában nem igazán hitte, hogy ott van. Amint benyitott a takaros kis szobába amit meglátott attól a kilincset szorongatva lefagyott. Szerelme az ágyban feküdt csukott szemmel egy női alakkal ki a mellkasán ki teljesen be takarózva aludta igazak álmát. Geralt szeretetteljes mosollyal simogatta hátát, mire Yennefer agya elborult.
-Geralt! - rikácsolta a férfi nevét, mire a witchernek kinyíltak macska szemei mik a sötétben világítottak. Arca a világ legdühösebb ábrázatára torzult. - Mégis?... - folytatta a rikácsolást a varázslónő, mikor összerezzent az alak és egy sápadt hamu szőkét látott meg a takaró alól előbújni. Egész arca a láztól égett minek köszönhetően teljesen ki volt pirosodva.
-Nagyon szépen köszönöm, Yen - dörmögte Geralt miközben próbálta vissza húzni a mellkasára beteg kölykét.
-Mi a baj Yennefer?.. - nézett bágyadtan a varázslónőre Ciri, ki csak köpni nyelni nem tudott. Ott szobrozott az ajtóban még mindig a kilincset szorongatta.
-Nincs semmi baj, kedvesem... Aludj csak tovább - suttogta lágyan Yennefer miközben a bűntudat mardosta lelkét, de ezt nem mutathatta. Geralt még mindig vérfagyasztó tekintettel nézett a varázslónőre miközben Yennefer a lány mellé ült és megpuszilta az arcát, majd Geralthoz is oda akart hajolni egy csókra, de csak elkapta a fejét és betakarta Cirit.
