𝕬𝖟 𝖆𝖇𝖗𝖆𝖐
- Na, na, na? Ki jön? - kérdezte Kelpie izgatottan várva a reggelijüket Keszeget aki amennyire tudta kidugta a fejét a gerenda felett. Az idősebb hátas csak csalódottan prüszkölt egyet, majd megfordult, vissza a széna hűlt helye felé.
- Nem látom - rázta meg a sörényét Keszeg, majd egy nagyot fújtatva próbálta a maradék 3 száll szénát is próbálta felszedni.
- Oh, ne már! Ha már megint az az alkohol szagú lesz én esküszöm inkább felcsapok szamárnak! - nyerített fel Skorpió megvakarva fülét hátsó lábával - Életemben nem ettem olyan rossz abrakot!
- Szerintem - nézett Kelpie a mellette álló két hátasra - Mi lenne ha megcsinálnánk magunknak az abrakot? - kezdte el lökdösni orrával az útját álló fadarabot.
- Elment az esz... - nyerített volna már fel Geralt hű hátasa fegyelmezni a vízi szörnyet és a kaedweni telivért, de mire vette volna már a levegőt, addigra már Skorpió befarolva a kijárata felé és elkezdte rugdosni a zárat. Felkapva a fejét, fülét forgatva nézett át Kelpiehez ki addig bökdöste, nyalta a zárat míg a deszka lepuffant a trágyás szalmába. Bepánikolva tötyörgött egyhelyben a pej kanca, látva ahogy a két fekete ló már a takarmány felé ügetett farkukat felcsapva. Tudva, hogy neki is társulnia kell gondolataiban bocsánatot kért Geralttól aki a múltkor is sok szidalmazás közepette szerelte vissza karámja darabjait, de már fordult is farával a karámfához. Egy pontos rúgással, pont mint Skorpió ripityára törte a deszkát, és már úton is volt az égi mannához. Minden féle zsáknyi takarmány volt ott kukorica, zab, rozs, miket egytől egyig kibontották ló társai. Dugta volna bele a fejét az abrakba, mikor valamire felfigyelt. Füleit újra felcsapta, majd hallgatódzni kezdett, de mire már felismerte volna a hangot pont akkora vette észre fehér hajú gazdáját ki ahogy látszódott nem volt jó kedvében.
