𝕾𝖟𝖊𝖒, 𝖒𝖊𝖑𝖞𝖗𝖊 𝖓𝖊𝖒 𝖏ö𝖓 𝖆𝖟 á𝖑𝖔𝖒...
A kandallóból ki hallatszódó parázs ropogását könyv lapozgatás kísérte. Cirilla fáradt tekintettel olvasta a könyvet, miből semmire sem várt választ, csak egyszerűen próbálta elütni az estét. Hátára terített pokrócot meg igazította, majd haját. Hogy megelőzze szemébe lógó hamu szőke fürtöket elülső tincseket összefonta és hátra dobta. A kialvatlanság mázsás súlyként gyötörte szemét, de nem tudott mit tenni ellene. Csak hagyta, hogy gyötörje mikor egy morgásnak kivehető hangot hallott a lépcsőház felől. Geralt közeledő alakját vélte felfedezni, mire óvatosan és minél halkabban becsukta a vastag ezer éves könyvet.
- Miért nem alszol? – kérdezte a szokásosnál is mélyebb hangon, bizonyára eddig aludt mit vállán félig lelógó inge is igazolta. Ciri csak nyöszörgött egyet, és a férfi felé fordult.
- Nem tudok aludni – jelentette ki a kifogásolható, ám igaz választ. Geralt csak morgott párat, majd az asztalhoz lépett és az azon található kancsóból vizet öntött az egyik bögrébe, majd bele ivott. Ciri csak tovább lapozgatta a könyvet, ám hallott egy puffanást maga mellett. Azonnal felkapta a fejét mikor érezte, hogy egy jól ismert erős kéz átkarolja. Fáradt tekintettel nézett a mellette térdelő apjára, ki maga felé húzta.
- Dőlj le – morogta lágyan mély hangján, mire Ciri csak bólintott és Geralt ölébe hajtotta fejét. Szinte azonnal leestek szemhéjai a lánynak, majd érezte hogy a férfi kiszáradt jobb kezével elkezdi cirógatni az arcát. A hamu szőke ásított egyet, majd megfogta Geralt bal kezét. Biztonságban érezte magát, érezte ahogyan a fáradtság úrrá lesz rajta és álomba nyomja. Érezte ahogy megszúrja a witcher borostája a homlokát, ám mikor már felébredt saját ágyában találta magát gondosan betakargatva.
