𝕰𝖌𝖞 𝖊𝖘𝖙𝖊 𝕶𝖆𝖊𝖗 𝕸𝖔𝖗𝖍𝖊𝖓𝖇𝖊𝖓
Ciri homlokát ráncolva lapozgatta a könyvet félig ülve az ágyban. Semmi célja nem volt az olvasásnak, csak valahogy el akarta ütni az időt ameddig nem jön álom a szemére. Eddig már kétszer meg élezte a kardjait, de még mindig nem érzett semmi fáradtságot így csak nagyot sóhajtva lapozott a könyvben hátha talál valami érdekeset is számára. Éppen a fejezeteket vizsgálta át onnan csak talál valamit, mikor az ajtónak rozsdás zsanérok csikordulásai ütötték meg füleit.
- Nagyon különleges könyv lehet az, ha ennyire le tud téged kötni - hümmögte Vesemir szórakozottan a bajsza alatt miközben az ajtó keretének dőlt. - Hogy-hogy nem a fiúkkal vagy lent iszogatni? - vonta fel szemöldökeit csodálkozva az öreg miközben megindult az ágy felé. Ciri csak mosolyogva megrázta a fejét és hangosan összecsapta a könyvet, majd óvatosan az éjjeli szekrényre tette.
- Ugyan már, mintha én kellenék oda - forgatta még mindig mosolyogva a szemeit.- Számukra még mindig az a fa karddal hadonászo kölyök vagyok - sóhajtott majd az ágy szélére telepedett vén witcher ölébe mászott. Vesemir csak felnevetve ölelte jobban magához kis ördögfiókáját majd egy nagy cuppanós puszit adott feje búbjára.
- Legalább te nem iszol - sóhajtozott fejét rázva, mire Ciri nem bírva megálljt parancsolni magának hangosan felnevetett.
- Persze, persze - nevetett még mindig megállás nélkül a hamu szőke felnézve az öregre. - Én soha. - jelentette ki kuncogva miközben átölelte nagyapja mellkasát amennyire csak tudta míg az öreg csak szenvedő ábrázattal nézett maga elé.
- De legalább kimondani jó volt... - sóhajtott majd még egy puszit adott Ciri fejére.
