𝕳𝖔𝖘𝖘𝖟𝖆𝖘 𝖁á𝖗𝖆𝖐𝖔𝖟á𝖘
A kis egérszürke hajú lány unott ábrázattal olvasta az elé lerakott könyveket miközben néha-néha az előtte szunnyadó Vesemir bácsira fel szökött a tekintete. Alig várta a pillanatot mikor az öreg teljesen mély álomba zuhan és el tudjon szökni értelmes dolgokat tenni. Alig kellett volna neki pár perc, hogy elaludjon, mikor patkó kopogásokat hallott a kislány. Szemei azonnal felcsillantak és már pattant is fell a könyvek közül és az ajtó felé rohant.
-Álljon csak meg, ifjú hölgy! -kapta fel kómásan a vén witcher a fejét, de mire már fáradt testrészeit összekapta Ciri már a belső kertben volt és szedte picike lábait a lépcsőn. Már a belső és külső kert bejáratánál volt mikor meglátta Eskelt, ahogy Skorpiót szerszámozta. A kislánynak abban a pillanatban a fekete kanca a csalódás szimbóluma volt. Geralt már egy hónapja, hogy elment otthonról egy megbízás miatt. Azt igérte a kislánynak, hogy legfeljebb a három hétig lesz el, de már a negyedik hét felénél tartottak. Vesemir ekkor érte be a rosszcsont gyermeket. Már készülte leszídni mikor meglátta, hogy a kis ördög fióka könnyeivel küszköd. Egy pillanatra értetlenül nézett, majd rájött. Csak fáradtan sóhajtott egyet és felkapta a kislányt ki azonnal az öreg mellkasába fúrta az arcát és halkan pityeregni kezdett.
***
A kislány napnyugtakor kiült a belső és külső kert bejáratához, hogy pont a hídra lásson, és ő legyen az aki legelőször meghallja Keszeg patái kopogását. Mackó plüssét magához szorongatva ült ott, és csak várt. Várt, hogy apja megérkezzen. Egy idő után érezte, hogy szemhéjai egyre nehezebbek lettek, majd leesnek. Feje előre csuklott majd álomba merült. Pont akkor, mikor egy pej ló ügetett be Kaer Morhen külső kertjébe kinek a hátán egy fehér hajú férfi ült két karddal a hátán. Olyannyira álmába roskadt a kislány, hogy csak annyit észlelt a világból, hogy két erős kéz benyúl a hóna alá, majd fejét Geralt vállvértjére hatja Mackóját el nem engedve.
