𝕬 𝖛𝖎𝖍𝖖𝖗 𝖊𝖑ő𝖙𝖙...
- Ezt neked! - csapta le a gwent kártyát Ciri Lambertnek ki majd elájult a kártya látván. - Vittem a katapultodat - söpörte le Lambert egyik kártyáját.
- Hogy a jó büdös... - morogta, majd mind a ketten érezték ahogy a medáljuk a nyakukban rezegni kezdett egyszerre. Lefagyva néztek egymásra halálra várva. - Ez két dolgot jelent... - mondta Lambert falfehéren.
-... vagy Margit... - csöndesedett el Ciri, majd mind a ketten felpattantak az asztaltól és a konyha ablakához siettek. Visszafolytott lélegzettel figyeltek, ám nem repült el felettük egy árny.
- Vesemir!!! - kiáltottak fel riadtan és azt sem tudták mit csináljanak.
- Tied a labor, én eltűntetem a pálinkás üvegeket! - osztotta ki a feladatokat, mire a hamu szőke tisztelgett egyet és átrohant a konyhával szemben lévő lépcsőházba és rohant le a laborba hol megpróbálta eltűntetni a tegnap esti koktél kotyvasztás utáni felfordulást. Mind ketten idegbetegen elkezdtek pakolni és takarítani, mikor meghallották Eskel hangját ahogy valakihez beszél.
- Csak pár hárpiára volt időm sajnos - dühöngött trappolva, majd egy nyugtató hang hallatszódott be mindkettőjükhöz
- Ugyan már, holnap majd kimegyünk aztán kiírtjuk őket! - legyintett Geralt kinek mély morgós hangja akkora nyugalmat keltett szívükbe ami leírhatatlan volt.
- Én is be segítek és hátha kipusztulnak onnan - hallották meg a legvadabb rémálmaikban szereplő hangot. Vesemir rekedtes öreges hangját, mire majd becsináltak. Lambert megpróbálta a szekrény tetejére rejteni az üvegeket, ám egyiket lelökte mi hangos csörömpöléssel tört össze a csempén.
- Mi... Volt... Ez... - morogta baljóslóan az öreg, mire Lambert tudta, nekik végük. Hallotta ahogy Vesemir földrengést okozó léptekkel halad a konyha felé, ám vigasztalta a gondolat, hogy legalább Cirinek lesz elég ideje eltűntetni a kotyvasztás nyomait miért jobban kikapnának.
