𝕷𝖆𝖒𝖇𝖊𝖗𝖙
Alap állás! Hátad húzd ki normálisan, legyen meg az egyensúlyod! Hallotta gondolataiban az öreg ugatását miközben az ingán gyakorolt. Gondolta, most megedzi idegrendszerét, és nem idegesíti fel magát a csak gondolataiban létező hangot de ez nem most jött el. Idegesen felordítva leugrott egy hanyag, ám temperamentumos mozdulattal és azzal a lendülettel a földhöz is vágta a kardot. A kard csörömpölve érkezett a kövezettre, mire Vesemir felkapta a fejét aki pontban akkor tárta ki a fa szerkezetet. Amint észre vette legfiatalabb fiát már tudta hova tegye a csörömpölő hangot. Nyitotta volna a száját, mikor megpillantotta Lambert haragos, sőt már könnyes szemét gyorsan összezárta ajkait és két felé húzta ajkai csücskét ezzel leszorítva szidalmait. Viszonylag jó gyámnak, és tanítónak tartotta magát, ám mégis nem egyszer beletört a bicskája Lambert tanításába és nevelésébe. Amint észre vette, hogy a fia is kiszúrta majd hajolt is le a kardjáért, úgy érezte most figyelmen kívül kell ezt tartania, és tovább mennie. Majd este, mit szinte másfél hónaponta kellett, beszél a makacs és forró fejével.
***
Megvárva míg mindenki nyugovóra tér komótos léptekkel megindult a konyha felé az öreg witcher. Amint a fa szerkezetet elé ért hírtelen megtoppant és fülelt. Általában ilyenkor csapkodások, pakolások és káromkodásokat hallott a konyhából, ám nem most csak egy nagy böffentést. Nagyot sóhajtva Vesemir megragadta a kilincset és lassan kinyitott az ajtót. Amint fia állapota szeme elé került hírtelen megrémült, ám mégis nem egyszer talált már így Lambertre. A fiatal witcher az aztalon feküdt felső testével üres üvegek, és korsók társaságával. Mindene megfeszülve az idegtől szinte oda ugrott a nem éppen józan állapotban lévő fiához. Vállait rázogatva és nevét ismételgetve próbálta magához téríteni egyetlen alkoholista fiát, aki még az ő eléggé széles konfortzónáján is kieső alkohol maradvány között. Már kezdte volna teljes mértékben átvenni a pánik, de még mielőtt bekövetkezett volna Lambert szemei felnyíltak és hátra vágva magát lerázta Vesemir kezeit.
- Hagyjá' öreg! - mordult fel kezébe véve egy korsót, ami balszerencséjére pont üres volt, ám a vénembert nem érdekelte. Azzal a lendülettel tépte ki a kezéből, majd vágta bele a mosogató edénybe a korsót.
- Menj má'! - hőbörgött Lambert miközben próbált felállni de az alkohol befolyása alatt csak vissza esni tudott a padra.
- Nem megyek sehova Lambert - jelentette ki Vesemir bajusza alól dörmögve miközben két kezével az asztalnak támaszkodva Lamberttel állt szemeivel keresve a szemkontaktus.
- Ha papolni akarsz, azzal tiszteld meg Geralt és Eskel fiadat - böfögött fel újabb korsót keresve, ám amint talált egyet amiben csak egy cseppnél és is több volt újra kivette a kezéből az öreg, ám most a szomszéd asztalra tette.
- Te is a fiam vagy - sóhajtott fáradtan az öreg orrnyergét masszírozva.
- Persze, hogyne - röhögött fel csukolva egyet Lambert - Ha tényleg szerettél volna engem vissza engedtél volna a mutációk elött haza - mondta újra egy korsóba bújva miközben kicsúszott a keze álla alól ezzel lecsókolta az asztal egyik deszkáját.
- Ha tehettem sem engedtelek volna vissza - kapta fel fejét az öreg. - Szerinted ha szeretnélek, vissza engedtelek volna az alkoholista apádhoz, hogy lassan de biztosan halálra verjen? - fonta össze mellkasa előtt a kezeit Vesemir - Néha egy kicsit gondolkodhatnál mielőtt elkezdesz vádolgatni - jelentette ki, majd csak némán kisétált a konyhából. Lambert mint szinte mindent csak egy egyszerű vál rántással lereagálta, majd újabb alkoholt kezdett el keresni.
