Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros?

XIV. Hányás

Gyorsan leültem Beth és Pansy közé, mire pont tálalták az ételeket. Az összes asztalon megjelentek halomszámra a sült ételek. Tyúk, kacsa, pulyka sülve-főve köretekkel és még egyéb finomságok, amik takarásban voltak. Nekem perzselt fehér egérrel töltött egybe fácánt ült a tányérom előtt egy ezüsttálcán. Minden Mardekáros döbbent képet vágott a halott állat látványától, de nekem összefolyt a nyál a számban. Kicsit forgattam a tálcát és akkor láttam meg úgy 6-7 egér csupasz farkincáját ernyedten lógni fácán püspökfalatjából.

- Srácok! Tud valaki adni egy szatyrot? -kérdeztem körbe a döbbent bagázst, mire Terence Higgh, a Mardekár fogójátékosa nyújtott felém egy ugyanolyan papírzacskót, mint amibe hoztam a cukrokat. Egy köszönömöt mormolva elfogadtam a szőke felajánlását és elkezdtem belepakolni a csupasz egérkéket, közben számoltam. 21 egér pihent a fácán gyomra helyén, amit egyenesen Csörgőnek viszek. Ezek után hozzákezdtem a fácánt lebontani. Olyan éhes voltam, hogy még a csontjait is elrágtam. Gyorsan felfaltam az egészet, hogy hamar elmehessek vigasztalni Hermionét.

- Sziasztok és további jó étvágyat! -köszöntem el a lányoktól és Dracotól, majd felálltam az asztaltól. Greg és Vincent nem is figyeltek, annyira ettek.

- Hova mész, Andi? Itt a sok étel! -kérdezi értetlenül Milli, mire nevetve megráztam a fejem.

- Köszönöm Milli, de nem! Nekem megy a hasam a sült és főtt dolgoktól. Ezért nyersen eszek mindent. -közlöm vele kedvesen, majd angolosan távoztam. Még egy intéssel elköszöntem Emmától a Hugrabug asztalánál és elhagytam a nagytermet. Felmarkoltam a cukros zacskót és már két szatyorral indultam a könyvtárba. Fölfelé a lépcsőn visszhangot vert, ahogy trappoltam a két hatalmas, párnás mancsaimmal, hiszen mindenki a nagyteremben ült és csend volt. Kivéve egyet...

A 3. emeletről halk zokogás zaja szűrődött ki. Olyan csend honolt, hogy még ezt is lehetett hallani. Beosontam a folyosóra és közeledtem a hang forrásához, mire egyre zajosabb lett. Gyorsan lépkedtem és elcsodálkoztam, amikor a 3. emelet leánymosdójához érkeztem. Halkan bekopogtam, mire jött a válasz:

- Hagyj békén! Tűnj innen! -hangzott szipogva a feldúlt válasz. Sejtem én...

Engem nem ijesztett meg a parancsolgatása, ezért jó erősen berúgtam az ajtót és mit sem törődve besétáltam rajta.

- Pedig hoztam csokit és cukorkát! -hívom fel a figyelmét a vécében lapuló Griffendélesnek és megzörgetem a papírzacskót. Fél perc múlva már nyílt is az ajtó és egy vörösre sírt szemű Hermione lépett ki onnan. Kitártam a karomat ölelésre várva, mire lassan felém battyogott és a vállamba temette az arcát.

- Andi... azok olyan bunkók...! -panaszolja a nyakamnak és súlyosan megrogyott a lába, mire én ösztönösen is a derekára csavartam a farkam, hogy megtartsam.

- Jajj... ez mi...? -nézett le szipogva, mire kihúztam magam.

- Fél cica vagyok, ezért van farkam, amivel megtartalak, nehogy elessünk. -suttogom a furcsa választ, amire csak hümmögött.

- Menjünk beljebb! Rengeteg édesség van nálam! -hívom fel a figyelmét a szomorú fűznek és elvezetem az egyik WC fülkébe. Nem túl higénikus, de egyszer 1 évben nem árt.

- Köszönöm... hogy hoztál...! Olyan kedves vagy... -hálálkodik Granger, mire csak lazán legyintettem.

- Csak természetes! -simítom meg a hátát támogatólag- Egyél! -nyújtottam oda a zacskót, majd kacsintottam.

- Rendben! Kérsz? -kérdezi, közbe elveszi azt.

- Köszi, nem! A sok cukortól szédülök és fáj a hasam, plusz a kakaótól be is szoktam lázasodni. -húzom el a számat szégyenlősen.