Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros?

XV. 2 migráns Egyiptomból

Ahogy a naptár átválltott Novemberre, úgy lett fokozatosan hidegebb. Mivel én a sivatagból érkeztem, nem nagyon szívleltem a hűvöset, ezért már Novemberben átfagytam. A megmentés akkor érkezett, amikor az eggyik nap levelet kaptam édesanyámtól és nem is akárki hozta azt...

Épp reggeliztem a lányokkal, meg csörgővel, amikor felettünk szárnyalt a bagolyposta. Elsőre nem is tulajdonítottam neki nagy figyelmet. Ettem, beszélgettem, nevetgéltem és egyéb, amikor feltűnően csend lett a teremben. Nem volt tányércsörömpölés, se a beszélgetések állandó zsivaja. Mivel ez zavart engem is, így körbenéztem, de amit láttam, azon eltátottam a számat...

Egy hatalmas, tekintélyt parancsoló fehér páva szállt ki a bagolyrengetegből és egyenesen felém közeledett. Egyből tudtam, hogy ő hozzám tartozik...

– Julien! Szent Merlin! Julieeeeeen! –ordítottam a páva irányába, aki ledobott egy hatalmas csomagot egy levéllel a székre és leszállt a székek mögé, hogy elférjenek a hosszú tollai.

– Na mi a pája kislány? Hogy tetszik a Roxfort? –kérdezi egy nőcsábász 20 év körüli férfi hangján, mire én sikítógörcsöt kapok és felveszem a karomba az állatot.

– Jézusom, de régen láttalak te bolond kakas! –nevetek csodálkozva.

– Én is téged, szőrgolyó! Anyád kiordított a piramisból, hogy ki vinné el ezeket Andromedának! Azonnal vállaltam! –meséli hadarva, mire újból nevettem egy jóízűt.

– Moon kisasszony! Egy szóra, kérem! –hallom meg Dumbledore halk, lágy hangját. Letettem a székemre Julient Csörgő mellé és bátran mentem oda, mert a narancs sárga füst körülötte örömöt árasztott.

– Elnézést igazgató úr! Kicsit hangos voltam, meg zavaró. Túl nagy... –hebegtem-habogtam lelkiismeretesen, de közbevágott.

– Nem kell magyarázkodnia, Miss Moon! –emeli fel a kezét– Ismerem Julient! Az édesanja vele küldi a leveleket bagoly híjján... –kuncogja szórakozottan, mire én is mosolyogni kezdek.

– Gyere csak ide, kis kakas! –hívatja Dumbledore Julient. Ő leugrik a székről és boldogan rohan felénk a tanári asztalhoz.

– Igen, Albus? –érdeklődik a madár. Ezek tegezik egymást?

– Nem szándékozlak eltiltani Miss Moontól. Ha úgy tartja kedved, pihenés helyett körberepülheted a kastélyt. –ajánlja fel a tanár.

– Köszönöm a lehetőséget, de már korábban megtettem. –közli az igazgatóval udvariasan Julien.

– Akkor vegyüljön el a gyerekek között! Amilyen szemekkel néznek magára, biztosan kíváncsiak lehetnek, hogy ki ez a páva! –javasolja McGalagony professzor– Jómagam sem nagyon hiszem el, hogy egy madárral beszélgetek. –kuncog felvillanyozva, halvány piros füsttel.

– Azon kevés állatok egyike, akit édesanyám megtanított kiválóan beszélni! –közlöm okoskodva a Dumbledore mellett balra ülő professzorasszonnyal.

– Már elnézést, hogy beleütöm az orrom, de hogy csinálta? –szól közbe Bimba professzor, mire mosoly derült az arcomra. A citromsárga füst kíváncsiságra utal.

– Mindjárt elmesélem, de eléggé hosszú, ezért előbb elengedem Julient. Had szórakozzon!

A tanárok egyszerre bólintottak, mire legugoltam a fehérséghez.

– Szaladjál! Úgy is tudom, hogy örömmel mutogatod magad emberek előtt! –bátorítom, mire csak bólint eggyet és már szalad is. A gugolásból felállok és újra a tanári asztal felé fordulok.