Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros?

XVII. Kémkedés

Piton azonnal elkapta a kezét és már készült robbanni, de amikor megpillantotta a szemeimet, földbegyökerezett a lába.

– Nem megmondta, hogy szorítja a kezét, de azért is ellent mond a kérésnek. –köpi a szavakat Annabelle érces, női hangja– Maga feketelistára került, professzor úr! –majd eltorzult az arcom és egy nagy adag véres csula hagyta el a számat köpés formájában– Egyébként meg a Sötét Jegy körüli húsnak Tudjukki íze van. Ezt nem ártana figyelembe vennie! Nehogy maga is azzá váljon...

Piton csak ott állt letaglózva és bámult, mint borjú az új kaput.

– Honnan tud a Sötét Jegyről? –sötétül el az arca.

– Én-én... nem tudom mi az... –értetlenkedek párás szemmel. Piton nem válaszolt, csak elvégzett rajtam egy nonverbális Suvickus bűbájt –mert véres volt a szám, meg könnyes a szemem– és egy morgással jelezte, hogy menjek utána. Lucyval megfogtuk egymás kezét, mert rettentő nagy bűntudatot éreztem a történtek után és együtt kullogtunk tovább a vágóhídra.

Amikor megérkeztünk a kőszörnyhöz, rögtön felsántikáltunk az igazgató irodájához, majd Piton úgy berontott kopogás nélkül az ajtón, hogy azt hittem ott helyben kiszakad a helyéről.

– Albus! Én előre megmondtam! –kezdi üdvözlés helyett. Én nem mertem bemenni, ezért a küszöbön álldogáltunk. Túl félelmetes volt Piton sötéten füstölgő aurája.

– Neked is jó napot, Perselus! Fejtsd ki kérlek részletesebben, hogy mit mivel kapcsolatban. –mosolyog az igazgató az asztalnál.

– Az a macskalány valahonnan szerzett egy műanyag, emberszerű mugli tárgyat, amit megbűvölt és készségesen mutogatja egész nap minden szembe jövő varázslónak! –vádol, persze alaptalanul, mert KB. 1-1,5 órája találtam meg a csomagomban Lucyt.

– Azt mondod, Perselus? –tanakodik egy rövid ideig– Láthatnám azt a "mugli tárgyat"? –kérdezi lágyan. Piton halkan morgott egyet és elállt az útból, hogy a professzor megpillantsa Lucyt.

– Jöjjenek közelebb és foglaljanak helyet! –mutat 3 székre, ami eddig ott se volt. Nagy nehezen odavonszoltam magam és lehorgasztott fejjel, feszülten vártam a kivégzésem.

– Már értem mi a problémád! –feleli Dumbledore, majd hozzám fordul– Andromeda kedves, elmondaná, hogy hogy csinálta?

Itt a torkomon akadt a szó. Ugyanis halovány lila gőzöm sincs.

– Sajnálom, igazgató úr! Fogalmam sincs... –szipogom, mire a kedves házvezetőtanárom gunyorosan horkantott egyet– azonban tudom a receptjét...

Erre már rögtön felkapták a fejüket.

– Igen? Most már kíváncsivá tett engem! Árulja el. –kéri gyengéd hangjával az igazgató.

– Az átlagos bidsik kőolajszármazékokból készítik a műanyag babákat, de mi kezeletlen, fekete kőolajat, porított elefánt-, meg delfin agyat és bezoárkőt használunk. A többit nem tudom. –hadarok a feszültségtől.

– Ettől függetlenül tisztában van vele, hogy mugli tárgyakat nem szabad elbűvölni? –mosolyog.

– Tisztában vagyok vele Dumbledore professzor! Soha nem tennék olyat! –esküdöztem.