Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros?

XVIII. A Magyar pálinkája

Már megint elmúlt az éjszaka és újra fáradtan kelek. Ahányszor eltelt egy este a Roxfortban, mindig egy kicsivel nyúzottan ébredek. Nem is értem...

Reggelinél nyers folyami rákot és kaktuszlevet szolgálnak fel. Az íze még egzotikusabb volt, mint amit én halászok a Nílusban. Az asztalnál megint jelen volt a Hugrabug két gyöngyszeme. Emma és Katy. Így hát ment a reggeli trécselés.

– Szent Merlin, Andi! Julien annyira cukiiii! –vonyítja Emma, mire megsüketültem a bal fülemre.

– Csendesebben ordíts! Éles a hallásom! –morcoskodok, de igazából soha sem tudnék haragudni rá– Mit szeretnél Julientől? Már rég hazament.

– Nem lehetne az enyém? Annyira gyönyörű és aranyos!

Ahogy meghallottuk Emma áradozását, azzal a tipikus WTF fejjel kezdtük el bámulni. Csak nem... szerelmes...?

Azonban még gondolkodni sem volt időm, mert Katy kiitta a poharát, rácsapta az asztalra és elkezdett kurjongatni.

– Nádfedeles kulipintyó áll a Tiszán.
Nem jár olyan lovas hintón rég a babám. Nem bánom, nem bánom
Ha gyalog jön, én akkor is megvárom. –énekel vigyorogva. Most meg mindenki Katyt bámulta, viszont ezúttal megbújt egy kis félmosoly a szájunk sarkában. Erre Katy felvillanyozva elővett egy literes, átlátszó üvegben tárolt vizet.

– Gyerekek! Az én hazámban a varázstalanok minden meccs előtt alapozni szoktak. Ezt ma nekünk el kell fogyasztani! –parancsolja ellentmondást nem tűrő hangon.

– Bocsi Katy! Én nem iszok. –biggyeszti le a száját Emma.

– Nemár...! Csak egy kicsit! –vínnyogja, de látszólag hasztalanul, majd ránézett a Malfoy ikrekre.

– Szívesen innánk, de a szüleink megtiltották. –sóhajtoznak kórusban. Katy tekintete végigment Gregen meg Vincenten át Pansyn és Milin, majd megállapodik rajtam, mint egy utolsó reménysugáron.

– Mi az az alapozás? –teszem fel ezt az ártatlan kérdést, mire Katy sírógörcshöz hasonlító morgást hallatott.

– Az az, amikor egy program kezdete előtt ezt isszák. –válaszolja Beth.

– Értem, de ez mi, amit most kínálgat Katy?

– Házi pálinka, ugye? Így nevezik nálatok...? –fordul Beth Katy felé.

– Leggyakrabban igen, de ez például kifejezetten versenypálinka és helyenként még "Tüzes Víznek", meg Holy Waternek is hívják. –szólal meg váratlanul Katy is.

– És ezt te honnan tudod, kisasszony? –nézek számon kérően a Malfoy ikrekre.

– Gyakran járunk le vadászni Magyarországra, mert a sűrű Bükkben sok a vad, így hát előtte Katy szülei megitatják a mi szüleinket is.

– És ez mitől "versenypálinka"? Díjjat is nyertetek vele? –kérdezi most Emma.

– Neeeem, dehooogy! –tagadja– Az úgy volt, hogy ősz elején mindig összejön a család, majd nagyanyám elkiáltja magát, hogy:
"– Mindent bele! Hajrá!" mire mindenki megrohamozza a fákat és minden létező gyümölcsöt leszednek róla, meg felszednek alóla és megtöltik vele a hordókat. Így készül az őszi vegyes gyümi. AMIBŐL MINDENKINEK KÖTELEZŐ INNIA! –ordítja jóindulatból és sorban mindenkinek elszedte a poharát, majd töltött bele.

– Igyunk a Mardekár győzelmére! –emeli poharát Katy, várva, hogy csatlakozzunk. Elsőre a Malfoy ikrek szálltak be, utána rögtön Greg és Vincent emeli poharát, majd Pansy és Milli. Én is megemeltem. Kíváncsi voltam mégis milyen az a híres "Tüzes Víz".