Oroszlán A Kígyók Között, Avagy Létezik-e Kedves Mardekáros?

XXV. Éles bevetésen

Az elkövetkezendő napokban az egész Griffendél házat sajnáltam. Másnap megpillantottam a reggelinél a hatalmas mennyiségű pont elpárolgását a homokórából. Közel 150 pontot vontak le a Griffendéltől Harryék lebukása miatt. 

Hermione mindent elmesélt arról az estéről, hogy végre eltűnt Norbert, viszont ők megszívták. Mi fogjuk megnyerni a házkupát.

Vészesen közelednek a vizsganapok. Napról napra fáradtabb voltam és többször zaklatott ugyanaz a könyvtáras álom. Alig voltam életben... Harry, Ron és Hermione annyira népszerűtlen lett, hogy már volt idejük tanulni. Meglepően sokszor láttam őket a könyvtárban magolni, vagy egymást kikérdezni. Ugyanígy voltak Dracoék is. Sikerült egy 2 órás hegyi beszédet tartanom a tanulás fontosságáról és a vizsgákról, azonban az Annabellevel való fenyegetés adta meg az utolsó lökést. Azóta nem olyan gyakran, de látom őket a könyvtár legtávolabbi sarkában. Így kibírják egymás közelségét...

Egyik nap, miután Dracoék távoztak a könyvtárból, mindhárom Griffendéles idejött hozzám.

– Andi! Vannak híreink... –suttogja Hermione.

– Mondjátok akkor! –siettetem őket.

– Kihallgattam véletlen Mógus professzort, ahogy Pitonnal beszélget. Szerintünk betörte, mint a lovat... –újságolja röviden Harry.

– Hát akkor sikerült neki... –sóhajtok mélyen.

– Akkor is ott van még Bolyhoska! –mentegetőzik Hermione.

– Vele lehet könnyebben el fog bánni. A sok könyvben biztos benne van a válasz. –magyarázza Ron– Mit csináljunk?

Újra megcsillant azt a bizonyos kalandvágy a szemeikben, de Hermione hamar lelombozta őket.

– Szólnunk kell Dumbledorenak! Már réges rég ezt kellett volna tennünk! –emeli fel a hangját a barátnőm.

– Ha megint elkezditek a magánakcióitokat, akkor garantáltan szárnyaszegetten fogtok repülni a Roxfortból. –figyelmeztetem őket.

Elkezdtek tanakodni, hogy mégis mi a faszt csináljanak. Én folytattam a bájitaltan tanulását és hagytam őket. Végül összegezve arra jutottak, hogy hagyják a picsába az egészet, mert már így is megszívta a Griffendél.

Másnap reggeli után magukhoz hívtak a Griffendélesek és felmutattak egy levelet. McGalagony írása volt. Az állt benne, hogy Frics fogja őket elvezetni a büntetésükhöz.

– Andi! Beszélhetnék veled egy kicsit? –kérdezi feszengve Beth, mire csak bólintok. Karon ragadt a szőke, majd intett a mögöttem ácsorgó Emmának, meg Katynek és sebes léptekkel haladtunk a 3. emeleti WC-be. Miután beértünk a helyiségbe, Katy kulcsra zárta az ajtót és egy fáradt sóhaj hagyja el Emma száját. Szépen összegyűlt a kis csipet csapat.

– Mit szeretnétek? Hallgatlak titeket! –mosolygok feléjük, de a 3 lány közül csak Emmának görbült felfele a szája egyik sarka.

– Mond csak Andi... az utóbbi időben eléggé sokat láttunk a Griffendélesek asztalánál. Miért? –tért rá rögtön a tárgyra Beth.

– Őszintén szólva azért, mert én az embereket nem ítélem el pusztán a hovatartozása miatt, mint egyesek... –köszörülöm a torkomat. Remélem mindenki tudja, hogy Dtacoról beszélek. Beth és Katy mélyen elgondolkodva méláznak a mondatomon, azonban titokban Emma kacsintott egyet, majd bólintott felém. Ezt egyetértésnek fogtam fel.

– És mi van a könyvtárral? –csattan fel Katy. A szó hallatán újra eszembe jutottak az álmaim– Azt hallottam Bethtől, hogy általában éjszakába nyúlóan tanulsz és nap közben meg a könyvtárban poshadsz. –folytatja kissé felháborodva.